Grotte András: Győri ötvösség 1800-1872 - Győri művészettörténet 3. (Győr, 2002-2003)
Tanulmányok
szerepel, majd 1799-ben aurifaber civis és 1801-ben aurifaber magister. 1802-ben mint aerifusor magistert említik. Nemcsak az anyakönyvekben szerepel aranyművesként, hanem hivatalos iratokban is. 1821-ben Franciscus Jagenteufel győri aranyműves özvegye a Helytartótanácshoz küldött felterjesztésében kinyilvánítja szándékát, hogy Julius nevű fiára hagyja atyja mesterségét (10). Sajnos az anyakönyvekben Júliusnak nem találtam nyomát. Franciscus Jagenteufelnek azonban született egy gyermeke 1798-ban, akinek a neve nincs kiírva az anyakönyvben. 1821-ben házasságot kötött egy másik Franciscus Jagenteufel civis aurichalcharius, aki 1793 körül született. 1825-ben és 1826-ban aurifaber cívisként, míg 1831-ben aurichalcharius cívisként szerepel. Az 1772 körül született Antonius Wagnert, aki 1800-ban házasodott a belvárosban, az anyakönyvbe arifaber, aerifaber, aerifusor magister, Gelbgüsser foglalkozással jegyezték be. Rokona, a majorokbeli Franciscus Wagner civis viszont faber annulorum, azaz gyürükészítő foglalkozással szerepel ugyanitt 1792-ben, és így lett beírva mestersége 1794-ben, lánya születésekor is. Sőt, az 1744 körül született rézműves mestert, Paulus Helmbachert is következetesen cuprifaberként, faber cuprariusként említik, 1788-ban mégis mint aurifaber kerül az anyakönyvbe. Ennél a nagyjából egy időben dolgozó csoportnál mintegy két éviizeddel később kezdi tevékenységét Andreas Czech. Családja régi győri evangélikus család, több ágra szakadva él a belvárosban, melyek között a pontos kapcsolat egyenlőre nem állapítható meg. Andreas Czech 1805 körül született. Mikor 1836-ban feleségül vette a kőszegi Haruschnya Juditot, gombos mesterként írták be (ekkor már magyar nyelven vezették az anyakönyveket), de 1840-1846 között ötvösként szerepel. Az 1843-ban készített választópolgári névjegyzékbe gombcsináló mesterként veszik fel (11), jól megkülönböztetve a gombkötőktől. 1849-ben egyszer rézművesként említik, majd ettől kezdve haláláig ötvös, ötvösmester a foglalkozása. Három lánya mellett egyetlen fia volt, Sándor (Alexander), aki 1844. április 30-án született. 1857. január 1-én szegődött el inasnak Christianus Raab aranyműves mesterhez (a magyar nyelvű anyakönyvezés bevezetésétől az ötvös céh mesterei mindig aranyművesként szerepelnek), akinek legidősebb lányát, Erzsébetet, 1832- ben a Czech család másik ágához tartozó Czech György István (kereskedő, levélhordó, kocsmáros, elég változatos foglalkozású) vette feleségül. Czech Sándor 1861. január 6-án szabadul fel (12). 1868-ban vette feleségül Szalay Etelkát, és ettől kezdve, az egyetlen 1871-es "rézműves" bejegyzésen kívül, állandóan (és nagyon sokszor) ötvösként nevezik meg foglalkozását. A család egy további ágának is van kapcsolata az ötvösséggel. Az 1790 körül született Terézia, Heuffel Sámuel kereskedő és norimbergi árus felesége lett. Róla fentebb már volt szó. Velük nagyjából egyidőben élt Győrben az 1837 körül született, Oberhollabrunból bevándorolt, 1869-ben házasodott Josephus Eker nodifex, gombcsináló. Nem volt 42
