Grotte András: Győri ötvösség 1800-1872 - Győri művészettörténet 3. (Győr, 2002-2003)

Tanulmányok

rokona a régóta Győrben élő Ecker családnak, amelyben egyébként aranyműves is volt (Ecker Adolf).

Christianus Raab egy másik inasa is említést érdemel. A győri Dummel szobrászdinasztiából (Simon és Péter nevüekről van tudomásunk) származik Josephus Dummel (szül. 1803), aki 1816. október 14-én szegődött Raabhoz, 5 évre (13). Szabadulása után azonban aranyozó (deaurátor) lett, és 1831-ben, fiatalon halt meg. Tíz évvel fiatalabb János öccse is aranyozó volt, de úgy látszik, ő nem ötvösnek tanult. Azt hiszem, jogosan tételezem fel, hogy kizárólag szobrok aranyozásával kívánt foglalkozni, és nem ötvös inasként tanult szakmát.

Az utolsó megemlítendő mester, Soltész György, 1816 körül Eszláron, Szabolcs vármegyében született. 1833-ban Győrben vette feleségül Barbara Veiningert. Ekkor napszámosként (operarius) szerepelt. Házassága után úgy látszik Pápára költözött, ugyanis ez a város lett az 1845-ben született Ferenc nevű fia szülőhelye. 1847-ben arany-és rézművesként tűnt fel újra Győrben. 1850-ben rézműves mester-ként, 1853-ban fibularius magisterként, majd 1870-ben bekövetkezett haláláig, sőt azon túl, lánya esküvői bejegyzésekor is mint ötvös szerepelt az anyakönyvben. Valószínűleg fia volt az a Soltész István, aki Streicher János aranyműves mester inasa lett 1848-ban, és 1853. január 10-én szabadult fel (14). Ezzel végére értem a feltehetően nemesfémből is mívelő rézművesek felsorolásának. A tényleges aranyművesek mellett bennük sejtem azokat a mestereket, akik Győrből ékszerkészítő központot teremtettek. Termékeik elsősorban a parasztság részére készülhettek, de mint Döllemél láttuk, nem zárható ki, hogy igényesebb munkákkal is foglalkoztak. Hogy jelezték-e müveiket, az biztosan nem tudható, de ki nem zárható, és így egyszer talán valamelyikük puszta névnél többet is jelenthet. A ma még feloldatlan magyar mesterjegyek sokaságából ugyanis nem következik feltétlenül, hogy mind aranyműves lett volna.

Jegyzet és irodalom:

1 Peter Maximillian Dölter kereskedő a stájerországi Aflenzből települt be, 1743-tól 1768-ig, majd 1771-72-ben szenátor, közben 1769-70-ben bíró. Bak Borbála: Győr szabad királyi város igazgatása 1743-1778. Bp„ 1980. 188. o. és V. táblázat. Valószínűleg rokonok voltak Michael Döllerrel.

2 Csányi Károly közlése Jankónak. Jankó László id. m. 1934. 28. o.

A budapesti amateur gyűjtemények című kiállításon (Iparművészeti Múzeum, 1907) szerepelt egy XVIII. sz. végi sótartó pár, feloldatlan „MD’‘-mesterjelzéssel (Kát.

367. o. 29. sz.), amelynél esetleg feltételezhető, hogy Döller készítette.

3 Grotte András: Kísérlet néhány magyarországi ötvösjegy feloldására VII. In: Műv. Ért. 2001. L. évf. 1-2. sz. 138-139. o.

4 Balázs Péter: Az első győri iparműkiállítás 1846-ban. In: Arrabona 5. 1963. 263. o.

A Das Vaterland című újság kiállítást ismertető számában (1846. június 20.) - Christen-ről nem beszél, de a városi ötvösök munkáit részletesen felsorolja. A díjkiosztást ismertető, 1846. augusztus 13-i száma már említi Christen Anton Gold-43