Grotte András: Győri ötvösség 1800-1872 - Győri művészettörténet 3. (Győr, 2002-2003)
Tanulmányok
a betét sajnos modem pótlás, de a talp bordázott kialakítású, igényes, szép munka. Nem biztos, hogy e tárgyak mindegyike Antonius Christen munkája, hiszen apja csak 1840 tavaszán halt meg és a fenti egyik kanalat még ő is csinálhatta. Mivel jegyük a két Christen neve alapján nem különböztethető meg, a további kutatás feladata marad a műhely időrendjének feltárása. Sajnos, ez csak újabb tárgyak felbukkanása esetén lesz elvégezhető. Antonius Christen valószínűleg inast is szegődtetett, legalábbis erre következtethetünk abból az igazolásból, melyet a győrszigeti plébános állított ki Farkas Antal ötvös inas részére 1848. november 12-én, igazolva a vallásoktatáson való részvételét (7). Farkas Antalt nem a győri céh szegődtette, ezért lehetséges, hogy mestere győrszigeti volt, és jelen esetben csak (?) Antonius Christen jöhet szóba. Egyenlőre még nyitott a kérdés, hogy a Christenek tagjai voltak-e valamelyik szigeti céhnek. Christen műhelye Szigeten a gyógyszertár mögött volt, értesülünk egy takácsmester hirdetéséből (8), melyben közli, hogy fehérítésre vállal mindennemű textilárut és a megrendeléseket a nagyobb kényelem érdekében a nevezett aranyműves is átveszi üzletében. Városának különben is megbecsült polgára. Mikor 1856. január 12-én a különböző felekezetbeliek közös értekezleten vitatják meg a vasárnapi iskola ügyét, Christen is jelen van (9). Most talán választ tudunk adni arra is, hogy a győri ötvösök fent idézett 1842. évi panaszában csak szám szerint említett 3 aranyműves ki lehetett. Mindenekelőtt Antonius Christenre gondolok (apja 1840-ben meghalt), továbbá a győrszigeti zsidó ötvösökre. Közülük biztosan dolgozott már Philipp Leon, a két Neumann, Lázár és Alexander (mindketten 1844-ben haltak meg), és nagyjából ekkor kezdett dolgozni Friedman Bemát és Schossberger Ignác. Ha feltételezzük, hogy a két Wellner közös műhelyben dolgozott és Friedman és Schossberger csak a Wellnerek halála után nyitottak önálló műhelyt, akkor valóban legalább három aranyműves műhely működött Győrszigeten. Mindenesetre háromnál többen dolgozhattak itt a kérdéses időpontban. A 18. sz. végén, nagyjából Döllerrel egyidőben, több olyan rézműves mester is dolgozott a belvárosban, akikről hihetjük, hogy míveltek ezüstöt, illetve nemesfémet. Az 1791-ben házassági tanúként szerepelő Cajetanus Fink aurichalcharius lányát, Barbarát 1794-ben „nodularii filia” megnevezéssel jegyzi az anyakönyv. Jacobus König faber aerarius, oerarius, nodularius 1750 körül született, és 1793- ban halt meg. Harmadik felesége, Magdaléna Haber még ebben az évben férjhez ment Ignatius Lesingerhez. Lesinger 1771 körül született. Házasságakor faber aerarius magisterként írták be az anyakönyvbe, de már 1794-ben szerepelt mint aurifaber. Ezután előbb aerifaberként. majd 1798-tól noduláriusként említik. Még 1842-ben is feltűnik neve, sajnos foglalkozásának megemlítése nélkül. Franciscus Jagenteufel Morvaországból vándorolt be, és 1788-ban feleségül vette Francisca Pichlert. Kezdetben aerifaber, aurifaber, illetve aurichalcharius jelzéssel 41
