Grotte András: Győri ötvösség 1800-1872 - Győri művészettörténet 3. (Győr, 2002-2003)
Tanulmányok
lánya, Theresia, 1769-1771 között született és 1842. október 2-án halt meg. 1789. február 11-én kötött házasságot Andreas Christen bábsütővel. Valószínűleg rövid ideig ő vitte tovább apja műhelyét, és a folytonosság jelzéseként használhatta 1800-ban azt a különös győri próbajegyet egy TD-mesterjeggyel (Theresia Doller?) ellátott barokk stílusú kelyhen, amelyet egy budapesti magángyűjteményben találtam (3). Férje, Andreas Christen tatai születésű, Győrszigeten letelepedett ceroplasta (bábsütő), később apósa mesterségét folytatta. Az 1790 körül született legfiatalabb lánya, Catharina, 1812. február 10-én ment férjhez Andreas Standsal (szül. 1782. körül) győri aranyműveshez (aurifaber), akiről azonban közelebbit nem tudunk. Valószínűleg ő is a rézműves- ötvösökhöz tartozott. Kétszer is házasodott Győrben Antonius Döller komáromi aurifaber (1784, 1794), akinek mindkét alkalommal Michael Döller a tanúja. Antonius Döller 1757 körül született, és elképzelhető, hogy testvére volt a győri mesternek. (Antonius Döller két fia, mindkettő szabómester és komáromi születésű, apjukhoz hasonlóan Győrben házasodott). Andreas Christen tatai ceroplasta (bábsütő) 1765-1767 körül született. Theresia Döllerrel, Michael Döller mester leányával kötött házasságát követően Győrszigeten telepedett le. Gyorsan mesterséget váltott. 1796-ban az adókönyvekben noduláriusként (gombkötő, gombkészítő) szerepelt, majd 1798-1799-ben aurifaberként. 1802-ben újra nodulárius, de 1803-tól már mindig aurifaberként (1820: aerifaberként) és halála után, 1842-ben is egyszer ötvösként említik. Andreas Christen 1840. március 28-án mint a "kir. politikai alapítvány fiók cassájának felvigyázója” halt meg. Nyolc gyereke közül számunkra az 1799. december 27-én született, és 1865. június 4-én meghalt Antonius érdekes. Ő 1832. szeptember 9-én vette feleségül Rosalia Pavucseket, egy pozsonyi kalaposmester özvegyét (meghalt 1861. június 20-án). A házasságból gyerekek nem születtek, de a házaspár nagyon sokszor szerepel az anyakönyvekben keresztszülőként, és házassági tanúként. Antonius Christen foglalkozásának megnevezése teljesen egyértelmű: aurifaber, aurifaber magister, aranyműves, aranyműves mester, ezüstműves mester, ötvös. A szakmát nem Győrben tanulta, és egyenlőre nem tudni, hol lett mester, de hogy jól megtanulta a mesterséget és nem kis ügyességgel művelte, az bizonyos. 1846-ban az első győri iparműkiállításra beadott munkáival, egy ezüst szálakból készített, szék alakú sótartópárral, egy kanapé alakú cukortartóval és egy hamutálcával (mindegyik filigrán munka volt), a bíráló bizottságtól ezüstérmet nyert (a győri ötvösök ugyanekkor csak bronzérmeket kaptak) (4). Ezek a munkák elkallódtak, de két mesterjegyét, és több - valószínűleg csak általa használt - próbajegyét is ismerjük. Merőkanala 1846-ból, evőkanalai 1850-ből a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek, egy kanala 1839-ből győri magántulajdonban volt 1936-ban (5), 1850- ben készült evőkanalát egy budapesti magángyűjteményben láttam, egy üvegbetétes talpas tálkája pedig 1990-ben bukkant fel a műkereskedelemben (6). Maga 40
