Grotte András: Győri ötvösség 1800-1872 - Győri művészettörténet 3. (Győr, 2002-2003)
Tanulmányok
mintából és rocaille-okból kombinált dísz borítja. A fedő-és oldallapok díszítése finom, levegős, az alaplap viszont nehézkes, túlzsúfolt. A biedermeier neorokokó irányának megfelelő díszítményrendszer is hihetővé teszi, hogy a rajzot az 1845- ben remekelt Johann Streicher készítette, hiszen ezek a stíluselemek 1835 után jelentek meg. A fedőlap és az oldallapok díszítményeivel kapcsolatban érdemes felhívni a figyelmet a Nagy Frigyes részére készült szelencékre (29), különösen az egykor az Anhalt- Dessau hercegi család, a Louvre és a berlini egykori Monbijou Museum tulajdonában lévő példányokra, valamint egy, a Christie's cégnél elárverezett szelencére (30). Ezek a szelencék a fennmaradt nyugták alapján 1752-1775 között készültek Berlinben, jórészt Jean Guillaume George Kruger tervei alapján, melyek egy része a berlini Kupferstich kabinetben található. Kruger szívesen használt tervein gazdag keretben elhelyezett virágos ágakat és virágcsokrokat, amelyek a kivitelezés során egyszerűsödtek. Bár ezek a szelencék zárt csoportot képeznek, szorosan kötődnek a 18. század harmadik negyedének ízléséhez. Az alaplap túlzsúfolt díszítése szintén a 18. századra, de a többi laphoz képest korábbra utal, és a század második negyedének ízlését közvetíti (31). Ezek a stíluselemek a 18. század közepi meisseni és a bécsi porcelánoknak is jellegzetességei, melyek széles körben elterjedtek Magyarországon is. Mind ezek, mind az olyan általánosan elterjedt mintalapok befolyásolták a biedermeier kései, neorokokó fázisát, amelynek jellegzetességei mesterrajzunkon is megtalálhatók. A mesterremek formájának érdekes analógiája az Iparművészeti Múzeum egyik szelencéje. A szelence ezüstből készült, de teljes felülete aranyozott. Téglatest formájú, ív alakúan hajlított, élei lekerekítettek. Fedelén és oldallapján rombusz alakú mezővel tagolt, leveles szalagos, klasszicizáló, vésett ornamentika látható. Bécsben készítette egy HM monogramú mester az 1810-es években (32). Ötvöstárgyunkon azonban - a formától eltekintve - a bécsi szelencéknek szinte semmi hatása nem érzékelhető. A bécsi szelencék túlnyomórészt quillouchallas-sal készültek még az 50-es években is, s ha mégis megjelenik valamilyen növényi ornamentika, annak összhatása egészen más. mint ezen a szelencén. A zsúfolt rokokó díszre még nem találtam analógiát (33). A hajlított szelenceforma Magyarországon máshol is előfordul. A nyitrai Johannes Sodomka teljesen dísztelen ezüst szelencéjét ma a pozsonyi Szlovák Nemzeti Múzeumban őrzik (34). Valószínűleg az 1820-as években készült (35). Johannes Streicher mesterremekéről további adatokkal is rendelkezünk. 1846-ban rendezték Győrött az első iparműkiállítást, ahol szerepeltek ötvösök is. A Das Vaterland című győri újság 71., azaz 1846. június 20-i számában ismerteti a kiállítást: "In Gold-, Silber- und Juwelier-Arbeiten haben die HH... Johann Streicher... Dosen etc. geliefert. Sämmtliehe Gegenstände sind schön, zart und nach der neuesten Fagon gearbeitet. Das Meiterstiick des Hm. Streicher - eine schöne goldene Dose - ist auch dabei, deren Ausführung viele Geschichklichkeit verräth...". 10
