Mészáros Júlia, N.: Győri ötvösség 1700-1800 - Győri művészettörténet 2. (Győr, 2001)
A 18. századi győri ötvösök társadalmi és anyagi helyzete, munkái
Mindkét szerző az adózás alapjául szolgáló 18. századi országos összeírásokat tanulmányozta, s ezek alapján 1720-ból, illetve 1732 előtt három ötvöst - Michael Krinnest, Létovics Istvánt, majd Deák Istvánt, 1732-ből egy nemes, egy polgár ötvöst és egy katonai oltalom alatt ötvösmunkát is teljesítő német kardművest említett. Kapossy ez utóbbi kontár mesterrel nem foglalkozott. Az 1732-ben megnevezett mestereket Kapossy János nyomán Jankó László egy negyedik ötvössel, Deák István céhmesterrel kiegészítve, Johann Michael Krinnes, Létovics István és Hancz Adam személyében vélte felismerni (Jankó László: Győri ötvösök a 16-19. században. Győri Szemle Könyvtára 13., Győr, 1934. 18. o.). Jankó szerint Johann Michael Krinnes volt a nemes, Létovics István a polgár, Hans Adam Somser (Szumpter) a katonatisztek oltalma alatt kontárkodó, Ausztriában tanult német ötvös, s Deák István céhmester, akiről megfeledkeztek a jelentésben. Jankó figyelmét elkerülte, hogy az 1732. évi jelentés csak az adóköteles alsóvárosi ötvösökről adott hírt. Crinnes, Létovics és Deák István 1732-ben a belvárosban éltek, ők tehát eleve nem lehettek az említett ötvösök, bár Deák Istvánnak Újvárosban is volt háza. Jankó Lászlóval szemben mi Simon Jánosról gondoljuk, hogy jövedelme még a konyhára sem volt elég, nyílván ezért tagadta ki az örökségből fiait nemes rokona. Rajta kívül Győr városának alsóvárosában Somser (Szumpter) Ádám János II. élhetett és Johann Michael Reszler lehetett az ötvösmunkát is végző német kardműves, aki engedélyt kapva a magisztrátustól, a belvárosban nyitott műhelyt. 1733-ban már itt pereskedtek vele a győri ötvösök. Somser Ádám János II., aki 1713-ban már nem tudta fizetni a belvárosban bérelt háza után az adót (GYVL Repartitio), s a céhnek is állandóan tartozott, a céh jegyzőkönyvének korábbi bejegyzései alapján gyakran elmulasztotta a próbajegyszedést is. Nyílván silány anyagból dolgozott, ami alátámasztja a jelentésben szereplő 12 latos minőségű ezüsthasználatot. Nem lehetetlen, hogy ilyen előzmények és a mesterségben való sikertelenség után a belvárosból a külső városba költözött. 12 Illésy id. műve, 387. o. 13 Illésy id. műve, 392. o. 14 1734. március 6-án Joannes Michael Crines Aurifaber 900 ft kölcsönt vett fel Gregor Zodl kereskedőtől, és jegyzőkönyvben kötelezte magát, hogy 1737. november 14-ig kamatostól visszaadja a pénzt (GYVL Prot. 1734-1741. föl. 148.). Feltehetően ekkor nyitott fiának Pesten műhelyt, vagy szerelte fel azt, s elégítette ki Budán dolgozó másik fiát (lásd 1755-ben kelt végrendeletének 10. pontja), ezért volt szüksége a nagy összegű kölcsönre. Viszont rendkívül jól kereshetett, ha úgy' látta, hogy 3 év alatt kamatával együtt, hiánytalanul vissza tudja fizetni a hatalmas összeget a kölcsönző félnek. 15 1719-ben Fülekyt tápi nemesként említik egy' összeírásban. GYML Nemesi összeírások. 38
