Mészáros Júlia, N.: Győri ötvösség 1700-1800 - Győri művészettörténet 2. (Győr, 2001)

A győri ötvös céh szervezete és szabályzata

Greiner fia, aki egy aranyozott ezüst kelyhet, egy paténát és egy pecsétgyűrűt készített.

18 Zalai Imre, aki mestere leányát vette feleségül. 1747-ben egy aranyozott ezüst poharat és egy köves gyűrűt készített remekként és fél remekpénzt fizetett. 1766-ban Andreas Schweyer, aki Johann Michael Kopf leányát jegyezte el, ugyancsak fél mesterasztalt fizetett, miként 1769-ben Thomas Leffler is, aki Johann Michael Kopf özvegyét vette el.

19 1765. november 25-én a következő bejegyzés olvasható a városi tanácsi jegyzőkönyvben: -„Felolvastatott és kihirdettetett a királyi helytartó tanács folyó hó 15-én elküldött kegyes rendelete, melynek értelmében közölt étik, hogy az itteni arany-és ezüstművesek céhszabályzatának terv ezete a magas magyar királyi kancelláriához küldetett fel.” (GYVL Prot. Ord. Liber 10. föl. 361. Nr. 443.)

20 GYVL Céhprivilégiumok másolati könyve.

21 Jankó László id. mű 24. o.

22 Szádeczky id. mű 159. o.

23 Mária Terézia 1777-ben a Ratio Educationis keretében az alsófokú elemi iskolák helyébe normál és nemzeti főiskolákat állított és kötelezővé tette bennük külön rajztanító, rajzmester alkalmazását. II. József továbbfejlesztette ezen iskolákat és 1782-ban elrendelte az iparos tanulóknak a rajziskola vasárnapokon és ünnepnapokon történő látogatását, amelynek eredményességét 1795-től a tanulmányok végén bizonyítvány igazolta. A mesterek enélkül nem szabadíthatták fel inasaikat, s nem bocsáthatták remekhez legényeiket (Bedy Vince: A győri Nemzeti Rajziskola története. Győri Szemle 1930. 12-32. o.). Az 1780-as évek végétől 1795-ig mintegy kétszáz mintarajz állt a képzés rendelkezésére, amelyek jelentős része elsősorban oszloprendekről készült. A rendszeres rajzoktatásban való kötelező résztvétel célja az ízlésfejlesztés, a hétköznapi ipari termékek tökéletesítésének ösztönzése. Az első ötvös inas, akinek már kötelező volt a rajziskola látogatása. Révai Miklós utolsó tanítványainak egyike. Simon Ferenc inas volt, akinek rajzát 1794-ben a bécsi Szépművészeti Akadémia megdicsérte és a további tanulók számára mintaként alkalmasnak ítélte.

24 Egy 1707-es és egy 1709. július 31-én kelt jegyzőkönyvi bejegyzés örökítette meg a győri ötvösök vallási kötelezettségeivel járó költségeit: - „Ismett Leo Papa napján adott eö Kglme az Offertoriumra való gyertyára d 40. ”. „ Vettünk ki egy aranyatt az Abraham Uram temeti sire melyeit váltottunk el f 4 mivel hijános is voltt abul altunk az temetisre f. 3. 30. Leö Pápa Napján altunk az Offertoriumon léven gyertyára d 40. Űrnapján Zászló Csináltatására es Koszorúkra attunk ki d 80.” (Ötvös jk.)

25 A jegyzőkönyvben talált bejegyzések alapján arra következtethetünk, hogy, attól függött, hogy az elhúnyt mester inasa az özvegynél maradt-e. vagy más mesterhez küldte a céh, hogy az inasévek elején vagy végén tartott-e az ifjú. Feltehetően Johann Michael Kopf utolsó inasa saját fia,

22