Mészáros Júlia, N.: Győri ötvösség 1523-1700 - Győri művészettörténet 1. (Győr, 1998)
A győri ötvösök társadalmi és anyagi helyzete, munkája a XVI-XVII. században
Matolcsy Károly Sámuel nemesként több puszta, falu, kúria és birtok tulajdonosa volt, közülük 1697- ben a Solt vármegyei Ülböt és Peszért adta át féltestvérének, Tasy Ötvös Péternek és feleségének (190). Más atyai és anyai örökségét 1699- ben Pázmándy Györgynek és feleségének adta el (191). Valószínűleg zálogteherrel örökölte őket apjától, s talán azért akart ötvös lenni, hogy kiválthasson belőlük valamennyit. Egy évvel azután, hogy győri polgár lett, utoljára találkozunk nevével az ötvös jegyzőkönyvben. Féltestvére, Ráczkevy Tasy Péter tovább gyarapította a Matolcsytól kapott birtokokat. Rokonságba került az Iványos családdal, valamint Gindl Orbánnal és Csík Péterrel, sőt talán rajtuk keresztül ismerkedett meg korábban feleségével, Szilvay Teréziával, aki 1698- ban testvérével együtt ráíratta Temes vármegyei örökrészét (192). Fiai 1722- ben elzálogosították sógoruknál, Boday Mihálynál az apai örökség nagy részét, valamint jószágaikat, Zsuzsanna nevű leánya pedig férjének vallotta saját örökrészét (193). Ráczkevi Ötvös György testvére, vagy talán csak rokona Ráczkevi Tasy Péternek, mert szegény mesterként indult és feltehetően az is maradt. Inast nem nevelt. Talán 1698- tói, Tasy Péter céhtől való elbúcsűzása óta volt ő a céh kulcsos mestere, feltehetően ő vitte tovább Tasy műhelyét. 1703- ban írásban is megemlítik a céhjegyzőkönyvben ezt a tisztségét. 1695- ben lett győri polgár, akkor Balogh Jánosnál lakott (194). 1697- ben, 1698- ban és 1703- ban kezes inasok felvételén (195). Később földet vehetett, mert 1707- ben a vetésből tartozott az adóösszeírás szerint (196). 1708- ban a házadóból volt restanciája, egy évvel később szintén házadót fizetett (197), ezután már nem találkozunk nevével. Deák Ötvös István saját erőből tanulhatta ki a drága mesterséget, a mesterebédhez még kölcsönt kellett felvennie (198). Újvárosban lakott, s csak 1707- ben vett belvárosi házat (199). Három év múlva ismét vett egyet, 700 forintért (200). 1708- tói hosszú ideig céhmester volt (lásd: táblázat). 1722- ben Vámos határán földet birtokolt, ahol marhákat tartott, mert engedélyt kért kerítés felállításához (201). 1725- tői szerepel neve a különféle nemesi összeírásokban (202). Az ötvösmesterek mellett tevékenykedő legények vagyoni helyzetéről nagyon keveset tudunk, egy váratlan haláleset után készült leltár tartalmát azonban megőrizte az ötvös jegyzőkönyv. 1705. január 11-én Deák István műhelyében halt meg „ Szerdahelyi fi János Mester”, az ötvös legénye. A céh felbontotta tarisznyáját és a szűcs céhből meghívott tanúk előtt - egy szűcs mester és az ötvöslegény sógora, aki szintén szűcs volt - jegyzőkönyvet vett fel a ládájában talált holmijairól. Eszerint mentéjén ezüst gombok voltak, köztük egyszerű lemezből hajlított, drótból 41
