Mészáros Júlia, N.: Győri ötvösség 1523-1700 - Győri művészettörténet 1. (Győr, 1998)
A győri ötvösök társadalmi és anyagi helyzete, munkája a XVI-XVII. században
A győri ötvösök társadalmi és anyagi helyzete, munkája a XVI- XVII. században A XVI- XVII. században a győri ötvösök jelentős részét a helyi társadalom legmegbecsültebb tagjai között találjuk. Nemcsak vagyoni helyzetük, rokoni kapcsolataik, hanem megbízatásaik, a betöltött megyei, városi- és céhbeli tisztségeik, a kapott nemesi cím, az új polgárok felvételénél kezesként, a peres ügyekben, szerződéskötéskor, végrendelkezéseknél, sőt jelentősebb személyek házasságkötésénél tanúként, a keresztelésen keresztszülőként való megjelenés gyakoriságából, vagy az örökösödési ügyekben való tutorrá választás alapján is erre a következtetésre jutunk. A különböző győri és Győr vármegyei tanácsi, törvénykezési valamint székeskáptalani jegyzőkönyvekben, végrendeletekben, periratokban, birtokvásárlási szerződésekben és polgárfelvételeken tanúként, esküdtként, kezesként, vajdaként, hadnagyként, tizedesként, városbíróként, megyei szolgabíróként, kamarásként vagy megyei esküdtként szereplő ötvösök és a Jankó László publikációiból is ismert, 1663- tói fennmaradt céhjegyzőkönyvben, valamint a másolatban fennmaradt XVII. századi ötvös privilégiumokban szereplő céhtisztségviselők, illetve céhes mesterek nevének, működésének egybevetésekor azt látjuk, hogy a győri ötvös mesterek társadalmi, hivatali életben elért eredményei, elnyert rangja, tekintélye és vagyona, valamint céhen belüli helyzete nem függetleníthető egymástól. Ebben az időszakban a céh leggazdagabb, legnagyobb tekintéllyel bíró tagja a céhmester és rajta kívül néhány módos családból származó, nagyobb műhelyt fenntartó, esetleg nemesi armálissal bíró mester. Városi tisztségre a gazdag kereskedők mellett eleve közülük választhattak jelölteket a polgárok. Az ötvös céhmestereket a XVII. századig gyakran jelölték városi vagy megyei tisztségre, a városi tisztséget viselő ötvösöket pedig céhmestemek. Az azonos időszakban viselt céhes és városi hivatali tisztség elnyerésének lehetőségét tekintve, nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy az ötvösök céhmesterválasztására a városi tisztségviselők megválasztását követő második vasárnapon, azaz a városi önkormányzati választási eredmények ismeretében került sor. A városi esküdtek feladata a XVII. században a főbíró mellett a város képviselete a káptalannál és a főkapitánynál, a várost illető vámok és adók beszedése, a város polgárainak életével összefüggő problémák megoldása, a céhes és egyéb vitákban, perekben való igazságtétel, a közbiztonság fenntartása, az árvákról és szegényekről való gondoskodás és a polgári erkölcs védelme (1). E feladatok egy részével - pl. az ötvösök és az ötvöscéh képviselete peres ügyekben, ötvös árvák gondviselése, beteg ötvösök ápolása, ötvösök özvegyeinek támogatása, segélyek a szegényebb mestereknek, a keresztény erkölcsök szerinti életvitel - a céhszabályokban is találkozunk (2). A céhtisztséget viselő ötvösök ellenőrzési, felügyeleti jogköre kiterjedt ezek ellenőrzésére, sőt a 25
