Mészáros Júlia, N.: Győri ötvösség 1523-1700 - Győri művészettörténet 1. (Győr, 1998)
A győri ötvösök társadalmi és anyagi helyzete, munkája a XVI-XVII. században
szabálytalankodók megbüntetésére is (3). A XVII. századi céh jegyzőkönyvből és a városi tanácsi perekből arra következtethetünk, hogy a céh tisztségviselők feladatukat komolyan végezték, hiszen a céhen belüli igazságszolgáltatás ellenére nemegyszer vittek még céhmesterükkel szemben is városi bíróság elé vitás ügyeket (4). A győri ötvösök céhes és külső társadalmi rangjának, szerepének megfelelő céhen kívüli tevékenységében különbséget figyelhetünk meg. Mesterséget vagy céhtagot nem érintő, hivatalos ügyintézésben a céhmestemél kisebb céhtiszttel bíró ötvös legfeljebb tanúként vehetett részt. Ha két céhtag volt egyidőben esküdt, a céhmester esküdt képviselt vagy helyettesített bírót a peres ügyekben. Még rokon esetében sem tanúskodott céhtisztséget nem viselő mester végrendelkezésnél. Az ötvöscéh tagjai közötti vagyoni és társadalmi különbségeket erősítették a szigorú céhszabályok, amelyek korlátozták a mesterek gyors meggazdagodását, és amelyek céhen kívüli kapcsolatokra való kiterjesztése önmagában is megalapozta a céhmesterek és más céhes elöljárók társadalmi rangját. Céhes mestereket vagy az ötvösmesterséget érintő peres és más hivatalos ügyek intézésében a céhtagot képviselő céhmester, vagy az általa megbízott céhtisztségviselő járhatott csak el. A céhmester tudta nélkül senki nem fogadhatott el külső megbízatást, ha mégis megtette, büntetést szabtak ki rá (5). A végrendelkező ötvöstárgyainak felértékelését, a hagyatékok felbecsülését, a végrendelkezésnél való tanúskodást legtöbbször maga a városi tisztséget viselő céhmester végezte, esetleg a céh valamely más esküdt tisztviselője, ritkábban mind a ketten. A Győr határain kívüli tartozásokat és adósságokat felsoroló végrendeletekben is kizárólag városbíró céhmesterrel, avagy városi vagy megyei tisztséget betöltő, és a céhben is tisztséget gyakorló ötvössel találkozunk (6). Mivel egyszerű céhes mester, akinek nem volt különösebb címe, sem nemesi armálisa, városi tisztséget soha nem viselt, így ha nincs is írásos említés a városi tisztséggel bíró ötvös céhbeli szerepéről, az ismert példák alapján nagy bizonyossággal visszakövetkeztethetünk céhben betöltött valamely elöljárói szerepére is (7). A korai levéltári anyagok csekély száma és töredékessége ellenére már a XVI. században több olyan ötvösmesterrel találkozunk, akikről joggal vélhetjük, hogy nagyobb tekintéllyel bírtak a káptalan, a város polgárai és mestertársaik körében. Az 1523 és 1547 között működött János ötvös az egyik. 1523- ban a győri káptalan őt kérte fel, hogy királynéi ajándékul aranyozott ezüst serleget vásároljon Budán (8). 1530- ban ugyancsak a káptalan megbízásából követként járt Óváron és Védenyben (9). A későbbiekben még kétszer említenek János nevű ötvöst káptalani iratok (1540- es évek), ezek azonban mára elvesztek (10). 26
