Mészáros Júlia, N.: Győri ötvösség 1523-1700 - Győri művészettörténet 1. (Győr, 1998)
A céh keletkezése, szervezete, szabályzatai
Az ötödik artikulus a céhtaggá vált ötvösmester kötelezettségeit sorolja fel: nem vállalhat munkát a céhen kívül, rendesen kell fizetnie az adót, és szolgálni kell a céhet. Amennyiben nem ezt teszi, " az ő Mesterségétől megfosztass ék." A mesterek nem árulhatják portékájukat sem az utcán, sem a piacon, csak a szabad vásárokon. Ha mégis megpróbálnák, és tetten érnék őket, az áru fele a bíróé, fele a céhbe tartozó mestereké legyen, mondja a hatodik pont. Sajnos, nem tudjuk, mit árulhattak pontosan egy- egy vásár alkalmával az ötvösök, de a jegyzőkönyv büntetéseiből kiderül, hogy a céhmester szigorúan szabályozta az eladható ötvösművek darabszámát. Ha valaki többet akart eladni, mint amit a céhmester engedélyezett, pénzbírságra ítélték. A hetedik és nyolcadik artikulus a céhen belüli munkavállalással kapcsolatos tiltásokat tartalmaz: egyik mester nem fogadhatja el a másik munkáját, nem aranyozhatja be más ötvös ezüstművét, mert ha ezt teszi, először két forint a büntetése, másodszor négy, harmadszor pedig nyolc. Egy mester sem csalogathatja magához a másik legényét vagy inasát, "mert áltálán fogva mesterség nélkül lészen." A kőszegi ötvösök 1651- ben kelt levele bizonyítja, hogy a mesterek nem mindig tartották be ezt a szabályt. Ez alkalommal Peresztegi János volt az, aki munkába fogta egy kőszegi ötvös legényét, ezért levélben fordultak az akkori céhmesterhez, hogy küldje a legényt vissza hozzájuk (lásd Adattár). Érdekes a kilencedik pont, amely a céh külső kapcsolatával foglalkozik. Arnenynyiben valaki a mestereket munkára fogná, csak a céhmester engedélyével és közreműködésével tehetné, és a megbízónak 33 dénárt kell befizetnie a céh ládájába. Ilyen bírságot a kolozsváriaknál nem találunk, Győrött viszont több olyan esetről tudunk, amikor legényként dolgoztak engedély nélkül, vagy kontároknál mesterek, s megbüntette őket a céh (lásd Adattár). A külső munkavégzéssel kapcsolatos tiltás tovább folytatódik a 10. pontban. A kolozsváriaknál erre csak a 24. pontban találunk eligazítást. A céhmester tudta nélkül tilos még ezüstművet is felbecsülni, vagy finomságát vizsgálni. "... mert ha egyszer miveli, két fonni viaszszal büntetik, ha másodszor; négy fonttal, ha ugyan vakmerőségből mégyen bennek, vessék ki az Uramat a Mesterségből; Hogy ha pedig szabadsága lészen a Czéh Mestertől efféle ezüst Marhának becsűllésére és mérésére; minden Gira ezüstől vegyenek őt őt pénzt; többet Se vegyenek, és efféle pénztt adják a Czéh Ládájábann." Elgondolkodtató, hogy a korabeli módosabb polgárok végrendelkezésénél nem azért szerepelnek- e oly gyakran tanúként a városi tisztséggel bíró polgárok közül ötvösök, hogy meg tudják nevezni a hagyatékba tartozó arany- és ezüsttárgyak értékét. Mivel a tanúskodók a jelenlétükért pénzt kaptak, nem lehetett gyakori, 18
