Mészáros Júlia, N.: Győri ötvösség 1523-1700 - Győri művészettörténet 1. (Győr, 1998)
A céh keletkezése, szervezete, szabályzatai
Ilyen a Xántus János Múzeumban őrzött győri mészárosok ezüst pecsétnyomója 1570- bői, amelyen J E- mesterjegy olvasható (32). Készítőjeként a Gluhak Szabó Pál végrendeletében 1613- ban tanúként szereplő Erman Ötvös Jánosra gondolunk, aki azonos lehet azzal a mesterrel, akit 1569 és 1603 között Eötvös Jánosként és id. Ötvös János ötvösként emlitenek a források. A másik korai ötvösmunka a győri magyar szabók 1567- bői származó ezüst pecsétnyomója - ugyancsak a Xántus János Múzeum céhes anyagában -, mesterjegy nélküli (33). E pecsétnyomók mellett két XVI. századi ötvösművünk, egy augsburgi ötvöstárgyakkal rokon díszítésű, de megformálásában nehézkesebb, úrvacsora kannaként emlegetett, 1593- ból származó aranyozott ezüst fedeles kanna (34), valamint egy 1594- bői fennmaradt részben aranyozott, ezüst pohár (35), mindkettő jegy nélküli, már valószínűsítik, hogy akár remekmunkaként, akár megrendelésre, de céhes keretben készült művekkel állunk szemben. A fedeles kanna anyagánál, súlyánál fogva és formai kiképzését tekintve aligha készülhetett céhen kívül. Ebből a megfontolásból, valamint a kivitelezés kiváló minősége alapján, ugyancsak céhes munkának tartjuk a feltehetően Győrött készített poharat is, amelyet Somogyi János vásárolt 1594- ben, itteni tanulmányainak befejezése emlékére. A győri ötvösök 1603 előtti céhes működése legfontosabb tárgyi bizonyítéka a Xántus János Múzeum céhes anyagában fennmaradt ötvös pecsétnyomó lehet (36). A céhek pecséthasználatát vizsgálva azt látjuk, hogy két esetben vesznek igénybe új pecsétnyomót: amikor először kapnak privilégiumot, azaz céhalapításkor, illetve, ha a korábban használt pecsétnyomó elkopott. Ez azonban nagyon ritka, mert többnyire tartós anyagból készülnek. A typariumok gyakran egyidősek a céhszervezet kialakulásával, és a céh fennállása alatt végig használatosak, még akkor is, ha közben újabbat is készíttetnek (37). Nagyon valószínűtlennek tűnik, hogy egy fejlett szabályzatot igényelő, újonnan megalakult céh csak 7 év múlva készít pecsétnyomót, mint ahogyan az is, hogy 7 év alatt elkoptat egy pecsétet, majd az újabbat 200 éven keresztül őrzi, és ha nem is a céh működése végéig, de több évtizeden át használ. Sokkal inkább hihető, hogy a régi pecsét vált használhatatlanná, ezért készítettek újat 1610- ben a győri ötvösök. Másrészt viszont a helyi ötvösök kezdetben más - esetleg több fémmesterséget egyesítő - céhhez is tartozhattak, mint amilyen a győri mechanikusok céhe volt. Ez esetben nem volt szükségük korábban saját pecsétre. A mechanikus céh 1566- ban kiadott privilégiumában nem említenek ötvösöket, így elképzelhető, hogy amennyiben addig odatartoztak volna, éppen ekkorra váltak ki a közös céhből (38). A Győrött megmaradt pecsétnyomók közül a magyar lakatosoké, valamint a kovácsoké készült az ötvösökével csaknem egyidőben, ők is az említett mechanikus céhből váltak ki 1612- ben, illetve 1610- ben. A győri magyar lakatosok csak jóval később, 1640- ben készíttettek saját pecsétet, s azt sem használták kezdetben (39). 12
