Bíró Szilvia - Molnár Attila: Fogadó a határon. Római kori útállomás Gönyün - A Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Kiállításvezetője 4. (Győr, 2009)

Crynaeus András: A gönyűi famaradványok elemzése

Mindezek együttes hatására az évgyűrűk vastagságának változása nem periodikus. Egy legalább 30 évgyűrűvastagságból álló sorozatról már bizton állítható, hogy az évgyűrűk vastagsága hasonló sorrendben még egyszer nem fordul elő az adott fafaj életében, azaz történetileg egyedi jelenségnek tekinthető.

Az évgyűrűk vastagságának változása két vagy több egy időben növő fa esetében hasonló, ha a fák azonos fafajúak, egymás közelében nőnek, mert így az említett befolyásoló tényezők, környezeti hatások közel azonos mértékben érik őket. E kijelentés megfordítása is igaz: ha az évgyűrűk vastagságának változása két különböző egyednél nagymértékben hasonló, akkor a fák egykorúak.

Ha egy idős és egy fiatal fánk, famaradványunk van (például egy frissen kivágott fa szelete és egy darab egy öreg ház mestergerendájából), akkor lehet olyan szakaszunk a két fa évgyűrűmintázatában, ahol a vastagságok változása azonos, mivel az öreg fa még élt, a fiatal már élt, valahol egymás közelében. A két évgyűrűvastagságsor egyesítésével a közös periódus időben mind előre, mind hátra meghosszabbítható. Ezzel az „ádapoló” technikával olyan évgyűrűvastagságsort, kronológiai adatsort és görbét állíthatunk össze, amely egy adott fafajra és területre érvényes és messze visszanyúlik a múltba. Ezt szemlélted az ábra.

Ha ismerjük az adott területen élő adott fafaj minden egyes évre jellemző ádagos évgyűrűvastagság-adatait, akkor a régészeti ásatásokon előkerülő famaradványok a bennük megőrződött évgyűrűik segítségével keltezhetők. A gyakorlatban egy-egy ilyen „virtuális” végtelen fa összeállításához nagyszámú (50—150) minta adatait ádagolják.

72