Bíró Szilvia - Molnár Attila: Fogadó a határon. Római kori útállomás Gönyün - A Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Kiállításvezetője 4. (Győr, 2009)
Gabler Dénes: Római csatellum Ács-Vaspusztán
A táborra vonatkozó egyetlen antik forrásadat az Itinerarium Antonini 246. Eszerint az Arrabona (Győr) és Brigetio (Szőny) közötti 30 mérföld (44,4 km) távolságon belül in medio, azaz középen Ad Statuas és Ad Mures található. Az antik forrásadat alapján már 1737 táján kereste a tábort két angol utazó J. Mii les és R. Pococke. Az erőd lokalizálására tett kísérletük azonban helytelennek bizonyult. Gönyű táján kereste az erődöt Rómer Flóris és Fehér Ipoly is. Még 1911-ben Finály Gábor, majd nyomában Andreas Graf Ad Mures-szel azonosította az itt látható romokat. Először Lovas Elemér, a győri bencés múzeum őre ismerte fel 1937-ben, hogy a vaspusztai római nyomok valójában Ad Statuas-szal azonosíthatók. Az első kutatást a táborban Barkóczi László végezte 1948-ban, aki több falszakaszt tárt fel rövid ideig tartó ásatása során. Ezt követően 1966—1967-ben, majd 1970—1972 között a MTA Régészeti Intézete folytatott ásatást a dunakanyari leletmentések keretében; a munkálatokat e sorok írója vezette. A tábor egyike a nyugat-pannoniai limesszakasz legkésőbbi táborainak. Kiépítésére a 97. évi germán háborúk, az ún. bellum Suebicum után kerülhetett sor. Egy bélyeges tégla adata szerint első megszálló alakulata a cohors I Hispanorum lehetett, amelyet Kr. u. 101-ben elvezényeltek. A csapat részt vett Traianus dák háborúiban, majd az újonnan létrehozott Dacia provincia helyőrségéhez tartozott. Ennek a csapatnak tábora közel lehetett az ásatások során kutatott castellum-hoz, de a feltárt területen kívül, így erről semmit sem tudunk. Az ásatások során talált érmek és terra sigülaták sorozata csak Hadrianus korával kezdődik. Nem találhatók meg a leletanyagban a korai Traianus-korra jellemző lelettípusok. A tábor területén a bennszülött őslakosság {Aqali) korábbi vaskori telepére utaló nyomok nem kerültek elő. A cohors I Hispanorum helyébe 101 után a cohors IV voluntariorum került. Ez az egység feltehetően a ma még nem lokalizált táborba érkezett, majd Traianus uralkodásának végén építhette ki a jelenleg ismert castellumot. Ez a tábor — akárcsak a többi ebben az időszakban — palánktábor volt. Védművei közül csak a déli, azaz a decumanaoldalon emelt védőtöltés hármas cölöpsorát és az előtte húzódó V- alakú árkot, a fossá-1 ismerjük. Ennek szélessége 2,1—2,4 m lehetett. Az első palánktábor tájolása — az árok iránya alapján - eltért a későbbiekétől. A tábortól délre faépítmények nyomai kerültek elő, az ásatás során a talpfák részére kiásott alapárkokat és cölöplyukakat figyelhettünk meg. 128
