Bíró Szilvia - Molnár Attila: Fogadó a határon. Római kori útállomás Gönyün - A Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Kiállításvezetője 4. (Győr, 2009)
Szőnyi Eszter: Római őrtorony Gönyű-Proletáron
Bár a torony feltárása során készült metszetrajzok alapján két építési periódus sejthető - a délkeleti oldalon ugyanis a falkiszedés alatt egy korábbi árok jelentkezik — a leletanyagból a két etap nem különíthető el. Mint azt már említettem, a maradványok közvetienül a szántás alatt, részben az eke által bolygatva kerültek elő, a kőfal alapozást az eltelt évszázadok alatt többszörösen bolygatták, így sem a fal kövei közül, sem a beomlott kupolájú kemencéből előkerült leletek nem eredeti helyükön, hanem másodlagos helyzetben vannak. így a leletanyagot csak egészében vizsgálhatjuk, eredményeink pedig az őrtorony építésének, használatának és felhagyásának idejére egyaránt vonatkoznak. 3m 0 A leletek közül az objektum funkcióját tekintve a legérdekesebbek a katonasághoz köthető tárgyak. Az előkerült két bélyeges tégla közül az épebben megmaradt tegulatöredéken olvasható LEG XIIIIGM téglabélyeg a legio XIV Gemina téglavető műhelyében készült a legio vindobonai (bécsi) állomásozásának idején, Kr. u. 101—119 között. A másik darab töredékesebb, szintén légiós gyártmány, azonban a csapat neve hiányzik, sorszámáról csak annyi biztos, hogy tízzel kezdődik. Pontos analógiáját nem ismerjük, a bélyegforma alapján ezt is a legio XIV Gemina gyártmányának tartjuk. Fémanyag meglehetősen kevés került elő a feltárásból. A terepbejárások és a feltárás során egyeden érmet sem találtunk, így a kormeghatározásban az igen fontos numizmatikai anyag nem nyújthat segítséget. A katonaság hagyatékához köthető egy bronz lószerszámveret töredéke. Ezen kívül mindössze egy bronz szegecs és néhány korrodált vasszeg képviseli a fémanyagot. A leletanyag legnagyobb része kerámiatöredék. Mint az a kemencékből kiderült, a szolgálatban lévő katonák ételeiket, vagy azok egy részét helyben készítették. Az előkerült malomkő bizonyítja, hogy még gabona — esedeg só — őrlésével is foglalkoztak. Szükségük volt tehát főzőedényekre. A szürke, szemcsés agyagú, diszkeden fazekak ezt a célt szolgálták. A nagy számban talált töredékekből egy darab összeállítható volt. A fenti edények korhatározásra kevéssé alkalmasak, peremkiképzésük általános középső császárkori (II—III. század) formákat mutat. Az előkerült fedő töredékek a fazekakhoz hasonló anyagból készültek, ezek lefedésére szolgáltak. A tálak közül a nagyobbakat az ételek elkészítéséhez, a kisebbeket tálaláshoz használták. Általában finom agyagból, sárgára vagy vörösesre égették, felületüket belül vörös vagy ún. márványozott festéssel látták el. Ez utóbbi festési technika az egész II. század folyamán kedvelt. 118
