Molnár Attila et al.: Jöttek - mentek. Langobardok és avarok a Kisalföldön - A Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Kiállításvezetője 3. (Győr, 2008)
Tomka Péter: Korai avarok a Kisalföldön
A Kisalföldnek a Dunától délre eső részén sokáig — nagyon sokáig — csak néhány szórványos kora avar kori leletet ismertünk (ménfőcsanaki, töltéstavai halotti áldozat korai kengyelekkel, a rejtélyes Bágyog—gyűrhegyi 2. sír és a Pápa—úrdombi sírlelet, a tápszentmiklósi granulált nagygömbös arany fülbevalópár, a pompás piramiscsüngős arany fülbevaló Rábapordányból, a mosoni síkságról egyedül a Lébény-Mecséri úti 1. sír). A helyzet magyarázatra szorult, meg is születtek az első elméletek. Bóna István (nagy hatású „Mesterünk”) arra gondolt, hogy a korai avarok csak katonailag szállták meg a Rábától nyugatra fekvő területeket, majd lakatlan gyepűt hagyva maguk előtt, visszahúzódtak a Rába vonala mögé. Az első összefoglaló térképeken (pl. az 1984-ben megjelent „Tízkötetes” Magyarország történetének első kötetében, a 25. térképen) az avarok országának határa, fennállásának első felében a Rábaköz és a Mosoni-síkság kellős közepén húzódik. A helyzet tarthatadansága hamar szemet szúrt, e sorok írója egy 1971-es konferencián — néhány kalandos megoldás javaslata mellett - már számításba vette, egyelőre csak laza hipotézisként, azt a lehetőséget is, hogy a leletszegénység oka a kisalföldi korai avarok nagyállattartó, nomadizáló életmódjában rejlik. Az 1976-ban publikált soproni kardos sír még nem jelentett döntő áttörést, sőt, mintha a katonai megszállás elgondolását erősítette volna. Felbukkantak közben Ausztriában is a korai avarok (1984: Sommerein, 1987: Leobersdorf) - nagyobb közép- és késő avar kori temetők területén, egymástól jelentős távolságra fekvő egy-két korai sír formájában. A bizonyítékot aztán az Ml autópálya építéséhez kapcsolódó leletmentések egyike szolgáltatta. 1992-ben Börcs—Nagydombon, 3,5 hektár átkutatott területen, egymástól 40, 60, sőt 120 méter távolságra 5 korai avar kori sír került elő (3 férfi, egy nő, egy ifjú). Tulajdonképpen mindegyikük magányos sírnak tekinthető, amelyek azonban mégis kapcsolatban álltak egymással. A temetési területet (ahogy ezt a formát elneveztük, hiszen „temetőről” a szokásos értelemben nem beszélhetünk) a korai avar korban folyamatosan használták - nem volt tehát, még ideiglenesen sem, lakadan gyepű a Rábától nyugatra. Az 1. és 2. sír 6. század végi — 7. sz. eleji, a 9—10. sírok a 7. század második harmadára keltezett horizontba tartoznak, az átmenetet a 3. sír képviseli közöttük. 98
