Molnár Attila et al.: Jöttek - mentek. Langobardok és avarok a Kisalföldön - A Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Kiállításvezetője 3. (Győr, 2008)

Trughy Sándor: Komárom-Hajógyár avar nemesi temetője

Az avar kori lószerszámdíszek sajátos csoportját alkotják a ló fejdíszéül szolgáló csótárak. Egyik legszebb példányuk a 114. sírból származik, belsejéből egykor pompás tollbokréta ágazott szét, s ez a többi díszítménnyel együtt csak fokozta a ló gazdájának előkelőségét. Az Avar Birodalom területén eddig a legnagyobb számban a hajógyári temetőből kerültek elő. A nagyszentmiklósi kincsben a fejedelem lovának fejét szintén csótár ékesíti.

E fegyverforgató avar nemesek sírjaiból természetesen nem hiányoznak a fegyverek sem: az íj a tegez maradványaival, a lándzsa és a szablya, ritkábban baltával is találkozunk. A sztyeppéi népek egyik legveszedelmesebb fegyvere a reflexíj volt, mely akkora erővel röpítette a nyilakat, hogy azok még a páncélt is képesek voltak átütni. Az íjak meglétét a sírokban az ún. íjmerevítő csontlemezek jelzik. Ugyancsak gyakoriak a lovaglás nélkülözheteden kellékei: a vasból készült kengyelek és zablák, valamint a nyeregre utaló hevedercsatok. A sírokba általában a lábakhoz túlvilági eledelül étel- és italmellékleteket (legtöbbször háziállatok húsos maradványait ill. agyagedényeket) tettek.

Kutatásaink alapján úgy véljük, hogy a Komáromot és környékét a 7. század végén megszálló avar harcosok és feleségeik többsége keletről, Belső-Ázsiából egy hosszú vándorút utolsó állomásaként érkezett vidékünkre, ezt támasztják alá többek között az antropológiai- és az archaeobotanikai vizsgálatok eredményei. Ugyanis jelentős köztük a mongolid és mongoloid egyének száma, két esetben pedig lándzsáik nyele fekete eperfából (morus nigra) készült. Ez a fafajta a népvándorlás korában ismereden volt a Kárpát-medencében, viszont élőhelye Közép- és Kelet-Azsia (Kína) hegységeinek mérsékelt éghajlatú övezetében található, de előfordul attól nyugatabbra is.

Komárom városában a nyolc avar kori temető napjainkig feltárt, 103 gazdag lovassírja jelzi e terület egykori katonapolitikai-stratégiai jelentőségét a Kárpátmedencében, ahol annak idején avar nagyurak, fejedelmek kiemelt központja állt. Valószínűleg hídfőállásként szolgált a birodalom központi területei és az innen kiinduló északnyugati peremterületek között. Fegyverforgató lovas harcosai elképzelhetően részt vettek az avarság 8. század végi frankok elleni háborúiban, a vereségek után azonban sorsuk lassan megpecsételődött. Elhagyott sírkertjeiket pár évtizeden belül kirabolták. Egykori gazdag uraik — bizonyára magányos — temetkezései azonban mindezidáig nem kerültek elő.

208