Molnár Attila et al.: Jöttek - mentek. Langobardok és avarok a Kisalföldön - A Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Kiállításvezetője 3. (Győr, 2008)

Trughy Sándor: Komárom-Hajógyár avar nemesi temetője

A hajógyári temető az idő múlásával keleti irányban terjeszkedik tovább, közben fokozatosan megváltozik a veretek alakja és motívumkincse, s a 8. század közepének, második felének lovassírjaiból továbbra is jó minőségű leletek kerülnek elő. A kerek és a címer alakú veretek hátterét immár gyakran poncolják, motívumaik között gyakoriak az ember- és állatábrázolások, a vésett palmetták, az indavirágok és a pálcikává vékonyodott indák. A lószerszámdíszek közül megemlíthetjük a vadkanfejes, a pikkelymintás, az ún. pávaszemes valamint a négykaréjos vereteket, melyekhez kalapfalerák társulnak. E sírok leletei a nagyszentmiklósi fémművességi körrel mutatnak igen közeli rokonságot.

Közülük is kiemelkedik a 12. sír bizánci jellegű az ember- és oroszlán cirkuszi küzdelmével díszített nagyszíjvége, vagy ugyanennek a sírnak szétterjesztett szárnyú sasmadarat és bal oldalán egy keresztet(?) ábrázoló övdísze. Ugyancsak figyelemre méltóak a 63. és a 72. sír felcsapott farkú oroszlános veretei, vagy a 71. sír indavirágdíszes nagyszíj végének szíjszorítóján látható lovon ülő harcos alakja. A 128. sír csattestén és a 149. sír kerek veretén egy-egy avar férfi portréját láthatjuk. A kevés női ékszer közül megemlítjük a 81. sír kőbetéttel és áttört indamotívumokkal díszített aranyozott mellboglár-párját.

A nagyszentmiklósi kincs és a későavar kultúra igen közeli eszmei és mintakincs kapcsolatainak egyik legjobb párhuzama a 36. sír gyönyörűen megmunkált griff-fej alakú kantárdísze, amely minden bizonnyal a sztyeppe királyát, a magasan szálló sast (a mitikus megfogalmazású griffet) mintázza. Sírleletből eddig egyetlen analógiáját ismerjük a Bácskából, mégpedig a dunacsébi avar temetőből. Legkitűnőbb párhuzamait azonban a híres nagyszentmiklósi aranykincs 2. és 7. számú korsóin találjuk.

Bálint Csanád fedezte fel ornamentikájukban azt a közös elemet (a szájpadlás kettős ívét), amely egyértelműen a késő avar kultúrkörhöz köti őket, és az ötvös eljárások bizonyos folyamatosságát jelzik: „Nagy jelentőségű az a tény, hogy ugyanilyen kettős ívvel (foggal?) találkozunk a Komáromhajógyári avar temető már tárgyalt lószerszámveretein ábrázolt griffeknél is.”

206