Molnár Attila et al.: Jöttek - mentek. Langobardok és avarok a Kisalföldön - A Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Kiállításvezetője 3. (Győr, 2008)

Nagy Andrea: Ménfőcsanak-Eperföldek késő avar temetője

Többes temetkezések is előfordulnak temetőnkben. A szoros vérségi kapcsolatban és feltehetően egyszerre elhunytakat közös sírba helyezték. Ez a szokás az egész avar korszakra nézve elmondható. A 1380. sz. sír

esetében helyszűke miatt az itt nyugvó két felnőttet „fejtől, lábtól” elhelyezve egymásnak ellentétes tájolással helyezték a sírba. A 2348. sz. sírban nyugvó szülő mellé jobb oldalra, szorosan mellé temették gyermekét, úgy, hogy arcuk egy vonalba essen. A 2876. sz. sírban nyugvó család esetében a két felnőtt közé temették gyermeküket. Arcuk szintén egy vonalba esik, a két felnőtt kissé oldalra döntve középre a gyermek felé néz. Tájolásuk eltér a szokásostól. A sírra sajnos, később az Árpád-korban egy sütőkemencét építettek, így a csontok vörösre átégtek és a sírgödör pontos alakját sem sikerült megfigyelnünk. A 2608. sz. sír 4 fiatal felnőtt halottja is rokoni kapcsolatban állhatott. Sírjuk a temető szélén helyezkedik el. A két középre fektetett halott ellentétes, míg a két szélső szokványos tájolású.

Viseleti tárgyak és a sírokba helyezett mellékletek, útravalók közül csupán a maradandó anyagból készülteket és a sírrablók által ott felejtett darabokat találjuk meg. Leggyakrabban övcsattal találkozunk, hiszen a férfiak viseletében elmaradhatatlan szerepe volt az övnek, gazdagabbak esetében a veretes övnek.

Öweretet, szíjvéget csupán 4 sír (1359., 2606., 1351. és 1380. obj.) esetében találtunk — ez a nagyfokú sírrablás mellett arra is utal, hogy egy kevésbé gazdag közösséggel állunk szemben. Bronzból készült övcsat 3 esetben (1380., 2144. és 2718. obj.) fordult elő. Általánosnak tekinthető a téglalap alakú vascsat viselése, melyek közül több darabon is a rozsda szerencsésen megőrizte a halott textil ruházatának lenyomatát.

188