Molnár Attila et al.: Jöttek - mentek. Langobardok és avarok a Kisalföldön - A Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Kiállításvezetője 3. (Győr, 2008)

Tomka Péter: A tápi temető a Kisalföld avar kori kutatásában

A Táp-Borbapuszta melletti kavicsbánya kitermelése során előkerült közép- és késő avar kori temetőt kisebb-nagyobb részletekben 1965 és 1987 között, igazi „kézműves módszerrel” tártuk fel. A feltárt sírok száma 446, ehhez jön még 11 olyan sír, amelyek a bányaművelés során megsemmisültek ugyan, de bizonyos információk mégis rendelkezésünkre állnak. Bár nem lehetünk teljesen biztosak

abban, hogy a temető területe végleg kimerült, összességében mégis a Kisalföld legjobban ismert avar kori temetőjének tarthatjuk. A több mint 20, egy-egy hónapig tartó ásatási szezon számos megfigyelésre adott alkalmat. Bár nem tartozik az utóbbi évek ásatásainak sorába, ez a temető képezi az etalont mindmáig az ásató (e sorok szerzője) számára az avar kori temetkezési szokások kutatásában. Számos tanulmányban jellemeztük röviden a feltárások tanulságait, annak ellenére, hogy teljes körű publikációra még nem kerülhetett sor. A feldolgozás, ahogy mondani szoktuk, „folyamatban van”, legutóbb az állatcsontleletek vizsgálatára is sor került - ezért foglalkozunk vele a jelen kötetben is.

A temető térképe furcsa, elnyújtott formát mutat — ez különösen az ENy-i, közép avar kori részére vonatkozik, hiszen a DK-i, késői avar kori temetőrész a „rendes” soros elrendezésű szerkezetnek felel meg. Jelenlegi tudásunk alapján a 7. század harmadik harmadában nyitották és a

8. század végéig - 9. század első évtizedéig, azaz mintegy 150 évig használták. Falusi temető volt tehát — évi ádag három temetéssel valóban kicsi faluhoz tartozhatott (a település helyét, feltárás hiányában, csak sejtjük a domb DK-i lábánál).

166