Molnár Attila et al.: Jöttek - mentek. Langobardok és avarok a Kisalföldön - A Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Kiállításvezetője 3. (Győr, 2008)

Jozef Zábojník: Szlovákia az Avar Kaganátus korában

A kései időszak harmadik horizontjából már szinte kizárólag öntött veretek ismertek. Jellemző, hogy megjelennek a kétrészes szíjvégek. Bár teljes mértékben ugyan nem tűnnek el a zoomorf és a ritkább antropomorf jelenetek, mégis a különböző módon kialakított növényi motívumoké lesz az uralkodó szerep. Gyakran figyelhetők meg a nagyszentmiklósi kincs (mai Sínnicolau Mare, Románia) edényeinek díszítéséhez hasonló motívumok. A kései időszak legvégső, vagyis negyedik horizontjában már a többszörös, ismétlődő öntések következtében az övveretek minősége erős hanyatlásnak indul. Az egyes darabok miniatürizálására való törekvés is jól látható. A növényi motívumok erősen stilizáltak, amely egyben a veretek megvastagodását is okozta. A végső fázisból származik több törött és elrontott példány, ugyanakkor megjelennek az ólomból készített veretek.

Az avar harcos fegyverzetét egyrészt a távoli harcban használt fegyverek (reflex íj nyilakkal), valamint a közelharcban használt fegyverek (szúró, vágó és ütő fegyverek) alkották. Az íjászok sírjában általában a kompozit íjak részét alkotó csontlapocskák kerülnek elő. Ezek az íjak voltak a harcosok leghatékonyabb fegyverei. A legtöbb esetben azonban a nyílhegyek maradnak fenn a fegyverzetből. Általában az ún. háromszárnyas típusok, gyakori azonban a szakállas (hátsós^árnjas) típusok előkerülése is, ritkábbak a levél alakú nyílhegyek. Elég széles a vágófegyverek skálája (ún. pallosok, szablyák, kardok). Az avar kort az egyélű

vágó fegyverek jellemzik.

Legnagyobb számban Zsélyen/Zelovce lelőhelyen feltárt sírokban kerültek elő (20 sírban).

Hasonlóképpen nagy számban volt fegyver a kassai temető leletanyagában (Kassa/Košice, časť Sebastovce), 23 sírból került elő lándzsahegy, s ugyanennyi sírból balta.

146