Bíró Szilvia et al.: A Vagongyár alatt - A vagongyár előtt. Római temető és középkori település a győri Árkád területén - A Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Kiállításvezetői 2. (Győr, 2007)

Szőnyi Eszter: Régi idők ásatásai. A terület régészeti kutatástörténete

A sírokba helyezett pénzmellékletek már a bencés múzeumban a numiz-matikai gyűjteménybe kerültek, így aztán csak az egykori leírásokra támaszkodhattunk értékelésüknél. Egy érem átfúrt állapotban, nyilvánvalóan viseleti tartozékként került a sírba, ennek kor jelző értéke nincsen. A többi pénz közül 6 darab az 1. századból,

elsősorban annak második feléből, 19 darab a 2. század első két harmadából (Marcus Aureliusig) származik. Egy 3. századi érmet a késő római temetkezési szokásokra jellemző falazott kősírban találtak. Az érmek időrendjét megerősítik a jól keltezhető leletek is. Ennek alapján állíthatjuk, hogy a „homokgödri temető” használata az első század közepe táján kezdődik. A 2. század elejétől a temetkezések száma lényegesen megnő és a markomann háborúkig (160-as évek) folyamatos. Az egyetlen 3. századi sír azonban bizonyítja, hogy a későbbi időkben, ha szórványosan is, történtek még temetések a területen. Egyeden mondatot szeretnék még a kétféle temetkezési rítusról: ebben a temetőben időben nem különülnek el. Tehát az 1-2. században csakúgy mint napjainkban mind a hamvasztás, mind a tetem temetés szokásban van.

Az Árpád-kori leletek 19. századi előkerülésük idején még meglehetősen ismeretlenek voltak a régészek számára. Kezdetben a korszak meghatározása is gondot okozott, az előkerült néhány IV. Béla pénzből kun, vagy a tatárjárás során ide vetődött szláv népek hagyatékának gondolták az előkerült sírokat. A század végén Börzsönyi Arnold már egyértelműen felismerte az „őstemetőt”, vagyis a korai magyar hagyatékot. Bár a múzeumba került anyag korántsem teljes, a temető lokalizálása is problémás, Paszternák István mégis vállalkozott az összekuszálódott szálak kibogozására. Segítették ebben Mithay Sándor és Uzsoki András megfigyelései is. Paszternák elképzelése szerint, mivel a középkori sírok a Budai úttól D-re két csoportban, egymástól meglehetős távolságra kerültek elő, két temetőt kell feltételeznünk. Az egykori Újszállásoknál, részben a kelta temetőt átfedve, de annál nagyobb területen talált sírok leletei - részben a megmaradt műtárgyak, részben az egykori feljegyzések szerint—korábbinak látszanak.

24