Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri ezredévi naptára az 1898-ös évre. Győr, 1897.
De mikor a következő évben eljött, alig ismertem rá. Mint egy váz, lézengett be udvarunkba és alig birta kinyögni az ő „drótoznyi-fótoznyi "-ját. Szótlan letelepedett rendes helyére a tornácz végén, a konyhaajtóba. Náni nyomban kijött. — No, mi szél hozott, jó tót? — kérdezte, de rögtön felismerte Misut és csodálkozva kiáltott fel : • — Jézus Mária ! — hogy néz ki ! Hát tán beteg voltál, szegény Misu ! Misu felemelte könytelt szemeit, letörülte darócz ujjasával a könnyeket, aztán mélyen felsóhajtott, és keseregve szólt : — Szegény Misu beteg ! Szegény Misu betép; ! —• Ugy, hát mért nem maradsz akkor otthon, ha beteg vagy ? Feküdj le és ápoljon a feleséged ! — mondta Náni. Misu egy szót se felelt, de elkezdett keservesen sirni. Olyan keservesen sirt, mint milyen vigan tudott azelőtt dalolni. De egy hanggal nem árulta el bánatának okát. Minden kérdésünkre csak azt felelte : — Szegény Misu beteg ! Szegény Misu beteg ! De nem mosolygott ám többé, nem énekelt ám többé. — Haj, az ilyen szegény embernek is van szerető szive, neki is lehet bánata! — mondta drága jó anyám, mikor elbeszéltük neki, hogy milyen szomorú most a mi drótosunk. Igaza volt drágámnak. A következő évben nem jöttei Misu. A nyár elmúlt. Nánink férjhez készült, és nrelőtt elhagyott bennünket, összeakarta drótoztál. d a keze alatt elhullott cserépedényeket. — Jó a drótozott — szokta volt mondani, — kiméli vele az ember az ujat, azután bátrabban is csapkodhatja az ember ! Már ősz felé járt az idő és Náni nem győzte várni Misut, behivott hát egy másik drótostótot. — Hát nem Misu jön már ? — kérdeztem, mikor az uj drótostótot megláttam. — Misu, hát a Misu járt ide ? — szólalt meg a drótos. — Az ám — felelt Náni — az a szép helyre legény olyan szálas volt, mint egy nyárfa. Ismerted tán ? — Ösmernyi ? Hogyne ! A szegény Misu ! És a mi drótosunk nagyot sóhajtott. — Hát mit tudsz felőle, mondd csak — kíváncsiskodott Náni. — Mért nem jött el az idén ? Meghalt tán ? Csak nem ? Igaz a' beteg volt, mikor utoljára itt járt. — Igen, beteg volt neki zeszed, -- felelt a tót szánakozva. •— Mit mondasz ? Hát megbolondult ? Miért ? Szólj csak ! — Zazám, megbolondulta szegény . . . Meghalta neki gyerek . . . Zasztán megcsalta őtet feleség, a Hanka . . . Szegény Misu megbolondulta . . . Elmente és többet naza se gyütte . . . # Szegény Misu, szegény Misu, mily nagy szeretet lakozha f ott a te szegény szivedben !
