Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri ezredévi naptára az 1898-ös évre. Győr, 1897.

a'ük odahulltak Eszter szemeibű az idesanyám kézire, homlokára, azok megvátották azt a leányt —- nekem. Megin megtanátafn a szivemet, Flóri, elveszem az Esztert, pajtás. A gyertya ott pislákat az asztalon.. Elojtottam, osztán kis vártatra megin meggyújtottam. Hamarabb lángot fogott az, mint amikor legelőször ért hozzá a gyújtó. Tóth Dcssó. Szegény Misu — Életkép. — Irta: Faylné Hentaller Mária. Drótoznyi, fótoznyi ! Erre a kiáltásra ébredtem fel egykor gyermekkoromban. Kifutottam az udvarra. Már akkor ott ült Misu, a fiatal tót legény és drótozta a Náni szakácsné által földhözcsapkodott csöbröket, lábasokat és tálakat. Régi ismerősünk volt már Misu ; eljött minden évben, mert Náni csak neki tartogatta az invalidus edényeket ; soha más drótos nem tette az ő sebesültjeire kezét. Misu volt azoknak egyedüli doktora. Helyre legény volt a mi Misünk és hozzá vidám, jó kedvű. Csak ugy harsogott a tornáczunk vig tót dalaitól reggeltől délig, amig elkészült munkájával. Ekkor aztán elé tálalta Náni kedvencz eledelét, a krumplilevest és nagy karély kenyeret szelt neki molléje. Misu szürcsölve üritctte ki az öblös tálat. Aztán nem maradt el a pecsenyemaradék sem, a mi ugyan nem izlett neki annyira, mint utána a túrós, vagy megygyes lepény. Egyszer aztán azt mondta erre : — No, ilyet még a Hanka se csinálja! — Hanka ! szólt Náni kíváncsian, én meg szemfülesen lestem feleletét. — Igen, a zenyim Hankam. — Hát ez meg ki, te Misu ? — nevetett Náni. — A zenyim asszony ! — Mit, hát te megházasodtál ? — pattant fel Náni. — Meg am, szép feleség vettem ! 1 lej, nagyon nagyon szeretni őtet ! — mosolygott a tót, s egy vig nótára gyújtott. Náni ugy tett, mintha neheztelne. Ejnye, te Misu, hát hűtlen lettél hozzám ! Erre Misu nevetett, Náni is nevetett és ezzel vége volt a haragnak. Misu a következő nyáron is eljött ép olyan nagy bocskorban, ép olyan fényesen csillogó hajjal és ép olyan mosolygó szemekkel, mint azelőtt. De nem ! Most vidámabban mosolygott és még vígabban énekelt, ugy, hogy Náni is megkérdezte : — Hej, Misu, mi ütött beléd, hogy ilyen széles kedved van, hé, tán a vesztedet érzed ? — Van neked zenyim kis Misud ! — dicsekedett a boldog apa. — Aha, kis fiad van, kis Misud, azt akarod mondani ! — Ugy-ugy ! — Ujongott Misu. Szép gyerek, tót gyerek ! — Na, Isten éltesse, nagyra növessze, tanuljon meg olyan jól drótozni, mint az apja. Misu boldogan bólingatott nagy fürtös fejével, aztán dúdolt tovább, mig csak a munkája tartott. Sohase tudtam azt a jókedvű tótot elfeledni, a ki olyan pontosan be állított minden nyáron, mint a fecskék tavaszszal.