Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri ezredévi naptára az 1898-ös évre. Győr, 1897.
•— À zsidó vallásra akar •áttérni. — Hallatlan Nos t és azt akarja, hogy én is térjek át vele? — Ellenkezőleg. Azt akarom, hogy visszatartsa öt is eddigi hitiben. — Ez igazán szép és nemes öntől, de hogyan vihetem én ezt keresztül. — Hallgasson meg. Ön bemutatkozik mint tanitó, kit d r . KayserÜng küldött, hogy őt a vallásra oktassa. Egy két leczkét ad is neki; mikor már megnyerte bizalmát, s ez önnek vajmi hamar fog sikerülni, (barátom, dr. Kapás nem csak képzett, szellemes és tudós, de ritka szép férfiú is) lelkére beszél majd s megmagyarázza neki, hogy a vallás nem divatczikk, különben ön ezt jobban fogja tudni nálamnál s tanításomra e tekintetben éppenséggel nem szorul. ' * E párbeszéd óta félév mult el. A szép özvegy fogékony tanítványnak bizonyult és barátom fölötte szorgalmas tauitónak. Kezdetben zsidó olvasásra tanította, mit egy órával elébb nálam tanult meg, de erre nem soká volt szükége. A zsidó vallás szabványairól csakhamar áttértek a világvallás tételeire é3 buzgón és áhítattal fejtegették egymásnak e szent hit dogmáit. Uj világ, uj boldogság nyílt meg mindkettőjük előtt. A férfiú elfeledte filozoh* ját és a nő nevetett hajdani szeszélyén. Megsz^reiték egymást és egymáséi lesznek. Bizonyíték ez az eljegyzési jegy itt, melyet épp ma k'pîam a reggeli postával : Dr Kapás Gyula, özvegy Csabay Margit jegyiek. Szabolcsi Mikm. Az ismeretlsn birodalom. — Rege. — Az évek súlya ügy ránehezedett az öreg herczeg vállaira, hogy már-már összezúzta roskatag testét ; csak egy-két szál fűzte még életét a mulandósághoz : aggálya, kétségbeesése, unokaleánya, a tündérszép hercegnő sorsa fölött. —• Mit ér — úgymond — a nőben a báj, vakitó szépség és nagy tudomány : ha nincs keblében sziv, szivében ha nincs szerelem ? ! A nőben a szépség tudás s a természet összes adománya, egyben központosul : tudjon szeretni. Ha érezni, szeretni nincs szive : az ilyen nem érdemli a nő nevet, Lásd, koromban harcz, tusa edzett mindannyiunkat; de azért szive is volt valamennyinek és tudott hevülni az ideálért. A ki előtt lelkének keserűségét igy kiönté a jó herceg, egy igénytelen, egyszerű ifjú vala. Erőteljes, szép, férfias alak. Szemében lelkesedés tüze, vonásain ren'dithetlen akaraterő. — Mit várhatsz ily nőtől, oh, balga ifjú ? ! — folytatja az agg. — Birhatásáért, már nem egy nagyság versenyez. Messze országokból vannak itt fejedelmek. Megnyerni őt, sikra száll : a Hatalom, ki ugy áll előtte, mint a világhódító Constantin maga ; a Rang ; a Gazdagság, kinek javai mellett Crözusnak, Dáriusnak kincse, csupán silány pólya volt. Kérőképpen udvarunknál időzik még két nem kevésbbé fényes nevü király : a Dicsőség és Mindenttudás. — De hajh ! Egyiknek sem sikerült csak egy elégült mosolyt is csalnia unokám részvétlen szép ajkaira ; és te akarnád ezt megkisérleni ? Menj, menj, te botor ifjú : békesség veled. — Nem addig, fönség, mig unokádat magammal nem viszem. Tőled eredvén : lehetetlen, hogy keblében ne volna sziv, ne volna érzelem,
