Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri ezredévi naptára az 1898-ös évre. Győr, 1897.

vérpadra, csakhogy ivadéka ne maradjon a királyi törzsnek — tudjuk, hogy tíerodot lett a megrontója a hajdani Izraelnek. Jól van, de ezt dr. Norfeld nem tudta, tejemet teszem rá, hogy nem tudta s mégis ellenezte kliense megtérését. Bölcsek ós tudósok közöttünk azt mondják, hogy vérükben van a térítés elleni elfogultság már Miczraim idejétől íogva. Külöhben nem emíitette volna már nagy tanítónk Mózes, hogy Izrael dicsősége az, hogy „a legkisebb a népek között." És Amram halhatatlan fia, ki törvényt irt elé, miképp bánjon a hóditó Izrael a lenyűgözött népekkel, bizonyára meghozta volna azt a szabályt is, hogy a legyőzöttek a zsidó vallásra téritandŐk át. De ezt sehol sem talajuk Mózes törvényeiben s későbbi magyarázóik, a talmudszerzök, tönkretették az egyetlen okot is, mely térítésre szolgálhatna. Azt jelentették ki ugyanis, hogy a zsidó vallás nem az egyedül üdvözítő, hanem részesülhet a túlvilág jutalmában minden máshitü is, ha becsületes életet élt, szive nemes, gondolkodása humánus volt. Szóval, akármeddig menjünk vissza, akár egész Gósenig, nem találtunk okot a térítésre, de igenis érveket a prozelitaszerzés ellenzésére. Miért volnék hát jobb a többinél, ki magam is zsidó vagyok és miért volna jobb dr. Kayserling, ki szintén zsidó, mint jó magam. Ezeket tudva, nem csodálkozol rendesen nyájasnak mondott olvasó, hogy a hírneves zsidó történész majdnem kétségbeesve panaszolta el a minap, hogy már hetek óta egy katholikus asszony jár a nyakára, a ki minden áron a zsidó vallásra akar (érni. Hasztalannak bizonyultak az áttérés ellen felhozott összes ethikai, összes praktikus érvei, hasztalan még gorombasága is, már amennyiben az áldott lelkű rabbi tud gorombának lenni, — az asszony megmaradt a mellett, hogy zsidó vallásra tér és e czéiból Bécsbe akar menni. Csakhogy azt tanácsolták neki, hogy már itt avattassa be magát az uj vallás ismeretébe és e czéiból járt el dr. Keyseriinghez, hogy ö tanítsa, vagy taníttassa Mózes parancsaira. — Szép az asszony ? A rabbi fenyegetett, pedig lelkemre, rosszra nem gondoltam. — Szép, fiatal, gazdag és önálló. — Rám bizza szent atyám, a tanítást ? — Ezer Örömmel, itt a czíme. Még aznap találkoztam dr. Kapás barátommal, kit az Otthon-körből ismerek és kit különösen azért szerettem meg, mert valahányszor Izraelért összevesztem egy-egy klubtárssal, a kétségnélküli római katholikus hitű dr. Kapás az ö mindent szétzúzó, vas logikájával pártomra állott s a vitából rendesen én kerültem ki győztesnek, amit tisztán az ő asszisztencziájának köszönhettem. Említett napon a régi Otthon hires saroktermében köztem és Kapás közt a következő párbeszéd folyt le : — Elvállal, barátom, egy jól fizető leczkét ? — Attól függ kinél és attól, mit kell tanítani. — Szép, gazdag, fiatal özvegy asszonynál. A másik kérdésre nem olyan kedvező a felelet. — Tán zongorázni kell ? mert azt nem tudok, de ki sem állhatom, már t. i. a tanítást. Most is fáj a fejem a házi kisasszony örökös kalimpálásától. Borzasztó, azt mondom raagáuak borzasztó ! — Tud valamicskét zsidóul ? — P — Sebaj, egy-két óra alatt megtanítom annyira, hogy az első pár leczkén becsületesen tuleshetik, később ugy sem lesz rá szükség. — No ez igazán ritkaság. Szép, gazdag zsidó asszony, ki zsidóul akar tanulni ? Vájjon mire való ez neki ? — Csalódik barátom, az ilyen nem létezik. Az ön leendő tanitványa róm. katholikus, mint ön maga.