Szögyi G. Vilmos: Szögyi Győri naptára az 1897-es évre. Győr, 1896.

Volt, és vala ! ez isteni szikra égett Nagy lelke fényt sugárzó csillagában; Midőn a zsarnok önkény zord uralma Üldözte, — bujdokolván egymagában. E szikra gyújtott ihletet belé, hogy Dalt csattogjon az elrejtett koboz; Egy szebb jövő reményét hirdető dalt; Midőn balsors villáma ostoroz. S a bujdosóból vezér lőn, apostol ! Ki zászlót tüz a hármas bérez oromra, Diadalra, emelve azt a vágyat, Melyért már annyi vér, és könyü omla. . . S a diadalmi ünnep leragyog már ; — Felváltván az éjt hajnalsugarak — Ekkor szün meg az áldott sziv dobogni, Ekkor némul el az édes ajak ! — — — Kárpátoktól hullámzó Adriáig Hogy ünnepelnénk a testté vált eszmét ; Ek or nyilai lik a hazán keresztül Egy „röpke szó" : hirdetve Papja vesztét. S felleg borul a négy testvér folyóra, Zokogva zúgják a futó habok : Magyar Sión, szabadság szent Sionja Ölts gyászt magadra, mert „0" elhagyott ! Méltó a gyász, méltó a könnyek árja, Mely zokogva omlik le sirja halmán, A költő tolla

? a művész ecsetje E veszteséget lerajzolni halvány. Majd nemzedékek késő nemzedéke Hazát szeretni példáján tanul: „Nem hal meg az, ki milliókra költi Dús élte kincsét, bárha napja mul!" Soos Lajos. Pap Gábor a következő levél kíséretében tisztelte meg arczképóvel dr. Schnitzer Ármin komáromi főrabbit : Főtisztelendő Ur ! Arczképemet ide mellékelten azon kérelemmel küldöm, fogadja el tőlem emlékül oly jó indulattal, a minővel én küldöm. Kitünö tisztelettel és nagyrabecsüit szíves jó indulataiba ajánlottan vagyok Rkomáromban, okt. 31/892. Fötisztelendőségednek igaz tisztelője Pap Gábor. Az arczkép alá pedig sajátkezüzeg irta ; Pap Gábor dunántúli ev. reform, egyházkerület püspöke, a főrendiház tagja. Főtisztelendő dr. Schnitzer Ármin rkomáromi főrabbi urnák tisztelete jeléül s emlékül. Rkomárom, október 24/892. Pap Gábor.