Szögyi G. Vilmos: Szögyi Győri naptára az 1897-es évre. Győr, 1896.

Irinyi János. Hogy hogyan jön iöe, a győri naptárba, Irinyi János? Egy derék tollból ma egy éve eredt fejtegetegés révén, amikor t. i. az akkor jelzett feltalálók közé Irinyi helyett a német Kammerer vetődött. S bogy mért vártam a helyreigazítással mostig ? Mert ugy vélekedtem : naptárban történt az elnézés, naptárban történjék a vezeklés is, A hosszú időt pedig utánjárásra használtam, hogy a gyujtófeltaláló arczképét is közölhessem. Dr. Szántó debrfczeni keresk. akadémiai tanárnak, mint rolt tanítványomnak köszönöm az arczkép megszerzésének szívességet. Hazánk kincses bányája: a derék* Pallas lexicon után^ pedig itt a követező életrajz. Irinyi János. Irinyi János, a gyújtó feltalálója, született Nagy-Létán (Biharmegyében) 1819-ben. Nagyváradon és Debreczenben végzett tanulmányai után Berlin és Bécs egyetemein tanulta a kémiát. Kedves tanárának, Meisznernek 1836. egy meghiúsult kisérlete (a kénvirággal dörzsölt ólomxyd meggyújtása) vezette arra a gondolatra, hogy kén helyett gvujtásra foszfort használjon ; s még aznap elkészítette az első foszforos gyújtókat. Találmányát 60 frton vette meg Rómer István, 1840-ben azonban Pesten a Tajnay-házban maga is gyujtó-gyárat alapított, körülbelül akkor, mikor Darmstadtban Moldenhauer is megalapította a maga gyárát. Irinyi gyára 1848-ig mükCdött. Első munkája (Uber die Theorie der Chemie im Allgemeinen und die Schwefelsäure insbesondere) Berlinben, 1838-ban jelent meg. Nagyváradon 1847-ben 200 lapon adta ki „A vegytan elemei" nek első füzetét, mely azonban csonkán maradt. 1849-ben Kossuth Lajos a nagyváradi lőporgyárnál s ágyuöntésnél alkalmazta ; neki s Lukács Dénesnek köszönhette Nagyvárad Birmingham nevet A szabadságharcz után csak egy ideig volt számvevője a debreezeni István gőzmalomnak ; kü.önben otthon kísérletezett bácsiszérü pusztáján. 1868—72 ben „árvaszolgabiró" volt Biharban. Azóta mint a debreczeni Istvánmalom igazgatója működik, az irodalommal azonban régen szakított. Bőven irt róla Márk a „Pesti Napló" 1884. 343. számában, továbbá a „Debreczeni E"enó'r" 1884. 246. számában.