Szögyi G. Vilmos: Szögyi Győri naptára az 1897-es évre. Győr, 1896.
zattal fogadott bennünket, s hogyne mosolygott volna, mikor a minket kisérö Balázsovitsban nagyreményű unokaöcscsét tisztelhette. Első sorban tehát kisérf'nknek köszönhettük itt a nem mindennapi ebédet, melynek előteremtésében a jó bácsija remekelt. A déli pihenés után megnéztük a helységet, melynek lakói jobbadán kőfaragással keresik betevő falatjokat. Elragadó szépségű a párját ritkító „Gerendai kert", mely a piskei hegy oldalán terül el. Minden kerékpárosnak bátran ajánlhatom a megtekintését. Séta közben Nogell bácsi borpinczéjéhez értünk, hol sorra kóstolgattuk a jobbnál jobb borokat, melyek annyira kinyerték tetszésünket, hogy néhány korsóval belőle a hegyoldalba kivittünk s elkezdtünk iszogatni. Mire körülnéztünk, az esthomály terjesztette hegyibénk sötét fátyolát. Már sok lehetett a csillag az égen, hogy hány? hisz józan állapotban sem mondhatja meg az ember, hát még ily elázottan, Nagy nehezen vissza kullogtunk a vendéglőbe. Tovább menésről szó sem lehetett, mert német kollegánk vérszemet kapva, a vendéglőben folytatta az iszom munkáját, ugy hogy kirivó állapotán már nem segíthettünk. Az udvaron ezalatt egy cseh művésztábor ütötte föl sátrát, éppen az előadást megkezdendő. Mi természetesen végig néztük valahogy, sőt mi több, programmjukba belekontárkodva megmutattuk, hogy hogyan hány bukfenczet a berúgott bicziklista Nogell bácsinak ugyan volt dolga, mig bennünket az ágyba nyomott, h édes álomban ismétlődtek előttünk a végigélt mozgalmas nap mesterséges és te mészetes tüneményei Öt óra felé felébredtünk. Az udvarról oly festői látvány tárult elénk, minőben csak ritkán gyönyörködhetik az ember. A felkelőben levő nap arany sugarait éppen a hegyormokra hintette, melyek azokat büszkén visszaverve a hatalmas Dunába enyésztették. Az udvaron szerte-széjjel rajzott a művész-népség, mely a éjjelt a szabad ég alatt töltötte Kellemes fürdés után megreggeliztünk, aztán Nogell bácsitól szívélyes bucsut véve, pont 8 órakor útra keltünk. Az idö gyönyörűnek mutatkozott s utunk oly pompás volt, hogy egyhamarjában olyat nem láttam. Sajnálattal kell regisztrálnom, hogy komáromi derék kollegánk a lábatlani czemenlgyár előtt lógva maradt egy korláton, mely baleseménytől ugy elment kedve, hogy rögtön visszaindult Ptskére. Az utat most ketten folytattuk, mely Nyerges-Újfalunál hirtelen oly {rosszra változott, hogy lovainkat a hátunkon czipelhettük. Szerencsére csak Téthig tartott a rossz ut. Délelőtti fél 11 órakor hajtottunk be Esztergomba, hol a „Magyar Király" szállodában pihenőt tartottunk. Azután megszemléltük a prímás-város nevezetessé geit, a remek ba^iük^t művészi festményeivel, a tágas sírboltot, a berczegprimá; palotát stb. Egyáltalában ^àz egész városnak kedves és kellemes fekvése van. Délután 1 órakor a Baross-szálloda hűvös kertjében ebédeltünk. Bokross ur, a szálloda tulajdonosa, nagyon érdeklődött a kerékpározás iránt, s sajnálkozását fejezte ki velünk szemben^Jiogy az ö városuk oly édes keveset törődik a kerékpár-sporttal. ^^*^. Az egész városban egyetlen egy kere i À^i£ r08t sem lehetett látni. Két óra után tovább indultunk. Az utak nà&y on hullámosan húzódtak előttünk s sokszor oly emelkedésekre törtettünk, hogy ugyaS£ sa k nyomni kellett a kengyelvasat, ha azt nem akartuk, hogy a paripa megálljon^x'yik helyeken a viz keresztben zárta el az utat, s azért sokszor vizben karikáztuti^ tovább A nap szörnyű melegen sütött, annyira hogy néhá^J negyed óra letelte utá egész karom fel volt égetve, I tartottunk Négy óra után érkeztünk be Visegrádra, hol a „Magyart Király" vendéglőben unk pihenőt. Itt a 4-ik tudósító kártyát irtam elnök U 7 unknak- Egyrészt a t•
