Szögyi G. Vilmos: Szögyi Győri naptára az 1897-es évre. Győr, 1896.

csöpörgö esö, másrészt a jó bor és & derék Jakabffy bácsi színtársulata marasztalt e városban. Előadták a „Próbaházasságot", melyet én éppen tizedszer láttam. Előadás után még éjfélig együtt maradtunk a vendégekkel, kik ugy bántak velünk, mint régi jó ismerősökkel ; aztán szobánkba huzakodtunk. Reggeli 5 órakor gyalog néztük a visegrádi romokat. Azt hiszem, a várrom leirása nem szorul én rám, leírták azt már igen sokszor avatottabb kezek. Mindenesetre érdemes odakarikázni és a várrom romatikájának közelről szemlélője lenni. A kirándulásból visszatérve, reggeli után azonnal nyergeltünk s nyolcz órakor folytattuk utunkat. Az ut nagyon egyhangú volt, mindegyikünk saját gondolatait mérlegelte, s igy egész Szt.-Endréig hallgatagok voltunk. Ide körülbelül 10 óra tájban érkeztünk. Jó tízórai után tovább mentünk. Mikor Óbudát megpillantottuk, kollegám annyira megörült, hogy egy kavicsdombra mászott körültekintés végett ; de lebukott egy árokba és majd félórát töltöttünk a gépe kiigazításával. Balesetén jókat nevettem magamban, minek is akart ő idegen helyen hősködni ! Hanem befűtött nekem is a közmondás: „A ki mást kiuevet, maga is bajba esik*. Óbudán ugyanis a lóvonat vágányában megakadva, oly becsületesen elterítettem magamat, hogy még ! A gépem ép maradt, de a képes felem az esésnek 2 álló hétig hordta a jelét. Fél 12 órakor hajtottunk át a Margit-hidon, egyenesen a Metropole-szállodába. A hidon majd hogy be nem kisértek a rendőröd, mert ingyen próbálkoztunk rajta átkelni. A szállodában huzamosabb pihenőre szántuk a paripánkat. Megmutattam kollegámnak a főváros szépségeit. Az estét több pesti kollegával vigan töltöttük az orfeumban. Reggelre Bachmann kollega egyedül ment Szeged felé, ón pedig néhány nap múlva visszafelé fordultam — vonaton, mert nagy eső esett. Kalandos utamat Verne Gyula természetesen máskép irta volna le, mint én. De elégedjék meg a nyájas olvasó ezúttal e soraimmal. Neubauer Emil. Élezek. Egy együgyű embernek meghalt a házsártos felesége. Vigasztalták jobbrabalra. A tiszteletes ur is mondta neki : „Ne búsuljon annyit komám, jó helyen van a felesége, ő már az Istené." lalusi ember: Az Istené P szegény Isten, sokszor meggyülik majd vele a baja ! * Egy legtöbbször üres ház előtt játszó színtársulatnak igazgatóját megkérte a város polgármestere, hogy játszasson egyszer a szűkölködők javára. Igazgató: Hiszen ezt teszszük mindennap, mert nálunknál jobban senki sem szűkölködik. * X. Mit tart a m gas növésű emberek eszéről? Y. A magasnövésü emberek Lókban hasonlítanak sokemeletü házak legfelsőbb emeletéhez, mely rendesen legrosszabbul van bebutorozva. * A vegytan tanára magyaráz. Ezen villamos telep töltése oly erős, hogy egy embert megölni és egy ökröt elkábítani képes. E pillanatban eldurrant a telep és a tanárt földre teritette. A tanulók segítségére futottak, de a tanár magától tápászkodott föl, mondván : „Hála Istennek, csak el voltam kábulva."