Szögyi G. Vilmos: Szögyi Győri naptára az 1897-es évre. Győr, 1896.

Bort ide csak, bort ide a javából, Most jövök én egyenesen Gyuláról ; Falka birkát hajtottam a vásárra, Öt százasból kitelik a bor ára. Hideg szél fú, általfáztam, de nagyon : Csókoljon meg csaplárosné csillagom ; A zsebembe rongy bankónak a nagyja — Megfizetek, hogyha ingyen nem adja. Édes a csók — de törődött a testem . . . Ágyat nekem, csaplárosné jót vessen : Ölelő két karja legyen dunyhája, Havas keble fejem puha párnája. Te meg czigány húzd el az én nótámat : >Beszegődtem Tarnóczára bojtárnak*; Hat ökörért nem eladó a subám . . . Nesze czigány ! de czifrázzad azután. — Hajnali szél legyintget a határon . . . Búsan ballag számadó a szamáron. Oda a pénz oda van a suba is . . . Hej ! az asszony, a szép asszony, de hamis ! Balog István. Távol csillagok. Hiába vívódunk Drága, szép kedvesem ! Nem értjük mi egymást, Nem értjük soha sem. De azért a távol Nem közelíthető — Két csillag az égen Össze soha se jő. Távol bolyg egymástól. Két csillag az égen ; Ragyognak egymásra, Fürödnek a fényben. Igy a mi sziveink Sohsem találkoznak, Egymás felé mindig Epedőn ragyognak. A Marsnak körében Enyém a bús magány. Te syren, ott vagy A Vénusz csillagán. Varsányi Gyula. Hajolj hozzám ! Hajolj hozzám, ölelj forrón ! Véghetetlen, örök hűség ! Ismerem jól e mesét. Mikor olyan bölcsen csókolsz, Minek e bohó beBzéd ! Csókra Csók fog hullani. Hideg szónál forró csókot, Mennyivel szebb váltani. Varsanyi Gyula.