Szögyi G. Vilmos: Szögyi Győri naptára az 1897-es évre. Győr, 1896.
Harczolt soká, mig megsebezlek, S bogy közeledni érzé vesztét, Végső levelet irt. — Most fekszik, válaszát esengve, Meghalni nem bir, élni gyenge, Hogy nem ball róla birt. Victorious (Ballada.) „Ab, tudni, tudni, tudni vágyom ! Kegyetlen asszony, rettegj, átkom Üldözni fog tovább ! Te gonoszabb minden gonosznál, Holt kedvesed, kit igy kínoztál, Meg soha nem bocsát." — Sóhajt: r Siess, siess szerelmem", Ments meg a szörnyű kínoktól engem, Ob, válts meg kegyesen, Siess, siess, amíg nem késő', Mig rám nem tör a perez, a végső, Siess, én kedvesem. „Égető sebből vérzik mellem, De százszor égetőbb szerelmem, Mely várja válaszát. Egy titok bánt, egyetlen rejtély, Mit kedvesem, ha meg nem fejtél, A sir békét nem ád. . . . . Kertj ében jár a büszke delnő ; „Ha, győztem, győztem ! Majd csak eljö ! Már if ! Már esdekel ! Hadd esdjen is kegyeimet százszor, Kevély rabszolga, tudom, máskor Nem lázad újra fel !* Egyszerre im gyászt ölt a tájék. Honnan került e siri árnyék ? Hisz nem lát felleget. Most vad siráma kél a szélnek, S zokogja egy láthatatlan lélek : „Te győztél ! jaj neked !" Pálágy i Lajos. Az ember vénül. . . . As ember vénül, — ugy van ez hiába ! — S vidám füttyszóval nem jár a világba 1 , — Hogy mindenkinek Csak szivet kínáljon, Szerelmes nótát Zengve a gitáron. Ábrándot, álmot elfelejt egykönnyen, Az érzelmeit nem mutatja Könnyben ; Amig eddig csak A napfényt kereste, Most lesi várja, Mikor lesz már este ? ! A gondok árnya leborul föléje S o mindig beljebb halad a sötétbe' ,— És meghúzódik Egy csendes zugolyban És többé aztán Ki sem talál onnan. . . Tóth Dezső.
