Szögyi G. Vilmos: Szögyi Győri naptára az 1897-es évre. Győr, 1896.

Hollós Gyula, a jubiláns professzor. Homloka nem áhitja a babért, őt nem jubilálták ünneppel, mert egész életét csöndben, zajtalanul töltve, kézzel-lábbal tiltakozott az ünnepeltetés ellen. Sorsát ember el nem kerülheti : a mi beszélő garmondjainkat Hollós Gyula meg nem kötheti. A ki negyed évszázadot tölt a padok előtt, belőle két évtizedet, husz esztendőt a mi gyermekeinknek a győri kultúrának szentelt, nos hadd zengjen hát róla az őszinte elismerés szava, róla, a kinek nevére aligha került a győri nyomdafestékből. A szülők és tanulók ezrei ismerik ós — szeretik. Tanárember a javából ; a piczinyeknek atyja, a nagyobbaknak barátja. Ily erényekkel husz generácziót küldött innen az A'ma materek védő szárnyai alá és miközben elküldözgette őket és az ifjak fecske módjára évről-évre visszaszállottak találkozóikra ide a puha fészekbe, legény-tollal az állukon, aközben haj ! az ö fejére is odaJopódzott az a bizonyos ezüst, melyet csengő értékre nem válthatunk. Da kedélyét egy jóságos mentő megőrizte kedves frisseségében, tudásának és szellemességének gazdagságával együtt. A mérnökök, gyógyszerészek, jogászok és orvosok, no meg újságírók is, akik ide visszatértek : az ő tanítványai, ámulva, bámulva, de igazi lelki örömmel konstatálták és konstatálják, hogy ő most, huszonöt esztendő után is a régi, jókedvű, szellemes kozör, akit hallgatni élvezet. Erdemei. Hát a tanárembernek is vannak érdemei ? Vannak bizony, pedig nagyon kevés közöttük a kir. tanácsos. Ha jól tudjuk, középiskolai tanárfokon csak Szarvas Gábornak jutott belőle. Vannak érdemei — gazdagok ! Ha mást nem tett, mint hogy tízezer tanulót vezetett a magyar irodalomba, — ha nem is került mind a Parnasszusra, — ha mást nem tett, mint esztendőnkint 1000 azaz egyezer ákombákomos, majd frázistól duzzadó dolgozatot — tehát huszonötezerét javított, bizony-bizony az is érdem, melybe beleőszült az, a ki szerezte. Körmöczön tanárkodott öt esztendeig, aztán 1876-ban jött ide hozzánk a főreáliskolához. Az ö tudománya, széles ismerete, rengeteg olvasottsága ott hajija gazdag hajtásait tanítványai lelkében és árasztja vissza a szülők áldását az iskolára, melynek egyik kiváló ereje O viszi a reáliskolai legényeket azon vizitáló bizottság elé, mely azt keresi, hogy érett-e az ifjú? És a széptevés módja nélkül elmondhatjuk róla, hogy az anyanyelv és irodalomból a regruták nagy többsége fényesen megállotta helyét. Az eredmény nagyon is függ a tanitás mikéntjétől. O első sorban is rengeteg sokat olvastat: mulattatva tanít. Mikor pedig tanulói megismerkedtek a nagy epochákkal : a középkorral és renaissance-szal, a vallási és nemzeti harczok s az irodalmi megújhodás korával, íikkor íz auctorok műveiből szerzett következtetésekkel pillant vissza a diák a letűnt korszakokba, látja a jelent, érti a korszakok szellemét és felérzi egész észszel az irodalom statorainak alkotásait, jelentőségét nyelv, irodalom és művelődéstörténelem dolgában egyaránt. A konzekvencziákon alapuló magyarázó szava nem sablonszerű száraz szó, hanem élvezettel teljesen hallgatott szellemes kommentár, sokszor tarkítva okos és a helyhez illő adomával. Nemcsak a saját nemzete teljes , irodalmát ismeri a szó legnemesebb értelmében, hanem átkutatta a világirodalom jeleseinek nevesebb szellemi alkotásait. Igy emeli fel tanítványait a közszerü mindennapiságból arra a nívóra, melyről tisztán látja az ifjú multat és jelent, és látja egyben azt, hogy mi a kötelessége a müveit embernek ebben a mi maroknyi magyar nemzeti társadalmunkban. Hogy mennyire ismeri a magyar költők királyának Jókainak összes regé-