Szögyi G. Vilmos: Szögyi Győri naptára az 1897-es évre. Győr, 1896.

A vallásosság liliomával egy tőből fakadjon lelketekből a fölkent király iránt való tántoríthatatlan hűség Örökzöld lombja s a hazaszeretet hervadhatatlan virága. Mert mi a király? Az Úrnak választottja, Istennek fölkentje, Szent István koronájának örököse, alkotmányunk őre, törvényeink szentesitóje, jogaink védelmezője, fegyvereink éle, a béke biztositója, népeinek atyja, öltalma, gyámolitója A legelső magyar ember a király, Érte minden honfi karja készen áll, A legőszintébb hódolat érzelmeivel, ártatlan lelkek törhetetlen ragaszkodásával viseltess hát, magyar ifjú, e második ezer év Árpádja, a Hunyadiak örököse, dicsőségesen uralkodó királyunk I. Ferencz József és törvényes utódai iránt. És mi a haza ? „Oltár, atyáid által Istennek épitve ; ház, hol az élet első örömeit izleléd ; föld melynek gyümölcse feltáplált, szülőid, hitvesed, gyermekeid, barátid, rokonaid s polgáriasad: egytől-egyig csak kiegészítő részei annak". A haza anyánknál, apánknál és összes őseinknél drágább, tiszteletreméltóbb ós szentebb" — mondja a pogány bölcs Sokrates. — Azért, hát, miként a gyermek szeretetének legkedvesebb tárgya, még ha szegény is, édes anyja: úgy legyen a mi ragaszkodásunk tárgya édes magyar hazánk, nem azért, mert hatalmas, mert dicső, de mert a miénk, mert őseinktől örököltük. Azonban, kedves ifjú hallgatóim, jól jegyezzétek meg, a hazát szeretni, hazafiúnak lenni nem kéjelgés, szépen hangzó phrasisokban ; hazafiúnak lenni nem írvönyörködés, hires nemzeti költemények szépen csengő rhythmusaiban ; hazafiúnak lenni nem annyi, mint élvezni apáink örökégét, dúslálkodni e tejjel-mézzel tolyó ország áldásaiban, nem annyi, mint felelősség nélkül a sokaságban elvegyülve, távol a közügyektől valami ártatlan tüntetésben résztvenni. Hazafiúnak lenni, — ismételve figyelmeztetlek benneteket, véssétek jól kebletekbe ! — hazafiúnak lenni annyi, mint kora ifjúságunktól kezdve ernyedetlen buzgalommal, faradságot, csüggedést nem ismerő kitartással, verejtékező keserves munkássággal fiirkészni, kutatni a jót és szépet, az igazat; hazafiúnak lenni azt jelenti, hogy a mely irányban e hármas vezérlő csillagot felismertük, a mely irányban az ország veszedelmét látjuk, a mely irányban a gyógyulást reméljük, azt a hármas csillagot, édes fiaim, abban az irányban a törvények szabta joguknál fogva, mely egyúttal kötelesség is, hűségesen kövessük ; — hazafiúnak lenni azt jelenti, hogy hajlandók és készek legyünk a hazáért egyéni érdekeinkről önzetlenül lemondani, kényelmünket feltétlenül feláldozni, —ahogy elveinket és meggyőződésünket ne hordjuk összegöngyölve zsebünkben, hanem lobogtassuk bátran, nyiltan, — és tikkor, a mikor honpolgári jogaink gyakorlására, honpolgári kötelességeink teljesítésére hív a királyi szó ; akkor annak feleljünk meg azzal az eltökéltséggel, mely a férfiúé, azzal a nyíltsággal, mely a loyalis alattvalóé, azzal a bátorsággal, mely a hazafias magyar emberé. Ez az igaz hazafiság, ebben áll a valódi hazaszeretet, Erre törekedjetek, ez lebegjen szemetek előtt minden gondolatotokban, szavaitokban, cselekedeteitekben! S midőn ilyen, vallásosságban gyökerező, a király iránt való hűségből táplálkozó, ifjú erőtök összes tehetségeivel ápolt hazaszeretetre buzdítom, gyulasztgatom lobbanékony lelketeket ; e magasztos, szinte égi pillanatban, szivem lángoló hevével kérlek benneteket, ez uj ezredévnek ifjú Zsoltjait: mondjátok utánam magatokban, tartsátok meg ezentúl teljes életetekben, hagyjátok örökül ivadékaitoknak e szent, e nagy, ez örök esküt : Esküszünk mindnyájan, a hazára, Hogy megtartjuk utódainknak azt, — Esküszünk a törvény szent lapjára : Lássanak ők még ezer tavaszt ! Esküszünk a magyar alkotmányra ; Szent várának őrei leszünk ;