Szögyi G. Vilmos: Szögyi Győri naptára az 1897-es évre. Győr, 1896.

miután az ünneplő sereg elhelyezkedet, a rend növendéktagjai elénekelték a Szózatot, mire Wlasics Gyula vallás és közoktatásügyi miniszter a következő beszédet mondotta : A kultuszminiszter beszéde. Áldom az elmét, melyben megvillant, s ime a magyar országgyűlés bölcsességéből tetté vált a hazafias érzés sugalta főnkelt g ,ndolat, hogy édes anyaföldünknek a történelem lelke által megszentelt helyein állandó emlékmüvek örökítsék meg a magyar állam ezredéves fennállásának nagyjelentőségű tényét. Emlékmüvek, melyek a porban is áldott őseink verejtékes, de dicsőségben gazdag múltjának hirdetői, a mult szent hagyományaihoz hűségesén ragaszkodó jövő nemzedékek zarándokló helyei, a jelenkorból pedig magasztos ünnepi hangulatban hőn szeretett királyunkkal és királyi családunkkal a hazáért egy érzésben összeforrt lelkesedésünknek nemzedékről remzedékre szálló tanúságai. Igen : tanúságai a nemzeti erő és nemzeti akarat amaz imponáló megnyilatkozásának, mely elől tisztelettel vonul félre a politikai pártszenvedély zaja, elnémul a faji, vallási és osztályérdekeknek különben is csak egymás megnemértésén alapuló küzdelme. Lecsöndesül minden, ami a nemzet életében széthúz és büszkén, rendületlen biztonsággal, vészszel, árral daczoló sziklaszálként tör az ég felé minden, ami e nemzet életében összetart. Igy olvad össze a munkácsi várban a Zobor hegyén, a dévényi vár romjain, ttt Pannonhalmán, a zimonyi várhegyen, Pusztaszeren, a Cenk-hegy ormán felállított emlékmüvak árkádjaiban, mint világító oszlopokban minden szép, nemeSj a lelket felemelő hazafias érzés, amely a múltból a jelenbe, s innen a jövőbe átrezeg. Átfonják, mint imádkozó kezek ez emlékmüveket a hazafi legnemesebb, legszentebb, legodaadóbb érzései, és mint a kővé vált hymnusok, örökké zengik az ország minden táján a magyarok istanének hálánkat a mult dicsőségére vezető küzdelmeiért, könyörgésünket a jövő fejlődésért és áldásunkat a jelen életért. De ne legyen az emlékmű csak a külső jelenségek ékes szimbóluma. Szálljon lelkünk a magasba, elménk az események mélyébe és olvassuk le erről az emlékműről a magyar nemzet élatónek örökké igaz filozófiáját, Ha átértjük az emlékmű igazi jelentőségét, akkor elmondhatjuk, hogy nem állítottunk és nem állítunk fel emlékmüvet, mely inkább jelképezné a magyar államalkotó és fenntarró erő titkát, mint el. A czivilizáczió küzdelmes munkájával termékenyített és a magyar történelem által megszentelt halmon épülő ez emlékmű hirdeti igazán orbi et urbi a jelet, melyben a magyar géniusz az anyaföldön győzött, államot ós nemzetet alkotott. Mi ez a jel P aki lelki szemeivel olvasni tud, az látja, hogy ez emlékműből, mint a nemzeti Géniusz nagy apotheozisa emelkedik ki őseinknek az a bölcs elhatározása, nyugodt, okos történeti világnézlete, hogy nem a kelet szellemével akart uj hazát alkotni, hanem teljesen, őszintén, minden hátsógondolat nélkül csatlakozik a nyugati czivilizáczióhoz. Felvették a kereszténységet annak nyugoti formái között, a pápa által küldött szent koronát a fejedelem fejére tették. A nyugoti czivilizáczióhoz való csatlakozás és a szent korona szimbóluma tapad tehát ez emlékműhöz. De ennek nyomában azonnal rámutat ez amlékmű a nemzet egy nagy ősi erényére : a magyar nemzeti jelleg féltékeny megőrzésére. Feláldozott sokat ősi szokásaiból, de nemzeti érzülete, közjogi alkotó képessége biztosította a magyar nemzeti lót önállóságát. Nem vált hűbéresévé egyik világhatalomnak sem, azért, hogy a kereszténységet felvette, azért, hogy a királyságot megalkotta. Magyar volt az állam minden izében, magyar és hazafias az egyház. Valóban csodaszámba megy az az alkotó erő, melylyel eltérve az akkor európaszerte uralkodó feudalizmus elveitől, megalkotta az egészen magyar megyei rendszert, mely akkor az egységes magyar állam legnagyobb tényezője vo't.