Szögyi G. Vilmos: Szögyi Győri naptára az 1897-es évre. Győr, 1896.
c Az a tartalom pedig, melylyel a magyar Géniusz kitöltötte a Szent István fejéré tett szent korona közjogi tartalmát, páratlanul áll a müveit világ alkotmányjogaiban. Ez a nagy szimbólum, melyet lelki szemeivel mindenki lsolvasbat, nem lesz itt e kövekbe betűkkel irva, de nemzedéken át sziv szivre, érzés érzésre adja a szent intelmet. Azt az intelmet: óvd meg ős magyar, történeti hagyományaidhoz hiven nemzeti érzületedet, állami önállóságodat, de légy verejtékes munkása a nyugati cziviiizácziónak. Ez intelem sugárzik le inkább mint bárhonnan ez emlékműről és honfitársaim, nyissátok ki ennek elméiteket, sziveiteket, leikeiteket. Ez emlékmű lesz örök buzditónk, hisz a nyugati czivilizáczióhoz való ösziate csatlakozás legnagyobb történeti ténye, a kereszténység felvétele lehelte ez emlékműbe lelkét. Ez em'ékmü fog újra és újra lelkesíteni bennünket, hogy egy perezre se tériünk el az őseink bölcsessége által kijelölt iránytól és folytassuk küzdelmes, verejtékes, de állami és nemzeti létünket egyedül biztosító nagy nemzeti munkánkat. Nemzeti életünk religiójának e sarktétele ragyog és ragyogjon örökre ez emlékműről ! De ha a magyar nemzeti élet filozófiájának ez a sarkcsillaga le is világit ez emlékműről, a gloriole, mely mint lángoló szövétnek ragyogva hatja át ez emlékmüvet, a magyar alkotmány legnagyobb kincse, a szent korona tündöklően ragyogó fénye. Vagy, majd látva ez emlékműben Asztrik szobrát, aki átnyújtja II. Sylveszter által küldött koronát első királyunknak, vájjon nem válik-e ez emlékmű a magyar hazafi előtt a magyar szent koronának az ezredéves állami fennállás üünepe által megszentelt Pantheonjává ? Semmi kétség, — a szent koronának egy uj zarándokló helye számára eszszük le az alapkövet. A szent koronának, mely nálunk nemcsak koronázási jelvény, nemcsak a szuverenitás alaki megjelenése, hanem a magyar állam alkotó eleme. Közjogunk hervadhatatlan, a magyar vérrel és szívvel összeforrt tétele az, hogy a magyar állam nemcsak a népből és területből, hanem a koronából is áll. Mig a főhatalom ott, hol a jog a feudalizmus elvein épült fel, tehát a nyugat államaiban, a királyi család magánjogává vált • nálunk a szent korona az államhatalom teljességét a magyar államjog igazi realitását és mégis legmagasabb poezisát jelenti. Ezért a korona dicsősége, hatalma — a nemzet dicsősége és hatalma — hisz ugyanaz. És a nemzet dicsősége és hatalma a koronáé is — hisz ugyanaz. A magyar nép lelkével összeforrt e közjogi gondolatkörnek, e szilárd államjogi meggyőződésnek lesz ez emlékmű felavatott pantheonja, pedig külsőleg csak a nagy jelenetet ábrázolja, midőn tejedelmünk átveszi a küldött koronát. De ez a Pantheon nemcsak Asztrik és Szent István szobrát, nemcsak a koronaküldés akkor világtörténeti eseményét jelenti nekünk és a késő nemzedékeknek, hanem van és lesz ennek ölökké egy más jelentősége is. Majd ha a hű magyar itt ez emlékmű előtt elmereng és lelki szemei előtt elvonul a kép: miként mondta el e monostor egykori apátja a pápaság trónján ülő szerzetestestvérnek, hogy ott tul a hegyeken, egy nemrég keletről érkezett nép erkölcsöt és egyházat alapit és szomjúhozza a nyugat kultúráját, és majd lelki szemei előtt látja az örömteli arezot, melylyel a szent Péter székén ülő aurillaci szent-benedekrendi szerzetes egyszerre egy nemzetet boldogíthat: akkor e vázlatok mellett, amíg csak magyar él a földön, feltűnik egy verőfényes kép, amelyet az emberi nagyságok iránt érzett hódolat nemes érzése sugalt. És mit fog ábrázolni e kép ? E kép minden nagy mester ecseténél kifejezőbben fogja hirdetni, hogy soha a