Szögyi G. Vilmos: Szögyi Győri naptára az 1897-es évre. Győr, 1896.

Benne atyád látod ... és mig meg nem bontod Te két esküvő fél Pusztaszer kötését, . . . Ne féltsd Attilának drága örökségét.* Ezer tavasz himzé a mezőt virággal, . . . Teljesült a jóslat, ... A magyar nép fája Megfogant e földben. Díszlik, . . . él, . . . bár szörnyű Vészek villámlása zúdula már rája. Vérrel öntözők meg ezernyi csatában, Sajó s Mohács sikján fejsze érte törzsét, Megrendült, . . . lehulltak legizmosabb ági, . . , De nem látta senki e szent fának dőltét. Sőt az uj tavasznak pirkadó korányán Béke napja játszik újult koronáján. Teljesült a jóslat, . . . keblére ölelte E honnak más nyelven beszélő lakóját, Lovagiassága nem kérdezte tőlük, Leróják-e érte a hálaadóját ? Fegyvere elienek . . . jobbja barátjának Készen vala mindig. Bárha jól tudhatta : Lett már árulója, kit paizsával védett, S szivébe vert tőr lett érte a jutalma. Segített mást s sokszor a vészes napokban Maga volt. Megmondták: » bízzál csak magadban !« Teljesül a jóslat, . . . Egy pontja van hátra, Az a kettős eskü, mit király és népe Egymásnak tevének. »Hűek leszünk Hozzád!* »Magyarhon megvédlek ! esküszöm az égre!* E két fogadásban rejlik jövőnk kulcsa. És te haliád — Isten — a magas egekben, Hogy csak azt mondották, amit érezének Az egymásért élő hűséges szivekben. Add ! hogy ez eskühöz hű maradva mindég Igy kezdhessék éltük ujabb ezer évét ! Berhy Zoltán Béla. Balog István költeményei. Szeretném dallal üdvözölni a költőt, letéve kezemből „Husz esztendő" czim alatt most megjelent vaskos költemény-kötetét ! Dallal, mely méltó az ő szép, nemes és minden sóhajában, minden mosolyában, mindegyik szavában magyar költészetéhez. Dallal, mely a régi igaz barátoak szól, kit még jobban becsülök, még inkább szeretek, hogy elolvastam élete husz esztendejének (1875 — 1895.) a mi édes anyanyelvünk imádatszerü szeretetét lehelő rímekbe szedett álmait, nemes szivének vágyait, dalait, tanácsait, ragyogó gondolatait az életküzdelem sötét napjai közepett. Szeretném azt, amit most szivem az igaz barátságnak : a szeretetnek és becsülésnek e lélekemelő perczeiben érez gyönyörű dalban elmondani, dalban, mely hozzá szálljon baráti szivem tolmácsaként és szálljon szájról-szájra, örömmel hirdetve egy igaz magyar költőnek egyszerű nevét. Husz esztendő ! Leperdül a múltba egyik év a másik után s az egyik ép