Szögyi G. Vilmos: Szögyi Győri naptára az 1897-es évre. Győr, 1896.

Ünnepi óda. (A főreáliskola ezredévi ünnepélye.) A luiul leszállott . . . Magor ivadéki A hármas bérez alján, négy folyó mellékén Uj hazára leltek. Fellobban Hadúrnak Áldozati lángja a szent berek mélyén. És mig az agg táltos révezedő szemmel Nézi a fehér mén csörgedező vérét, . . . Sas lelke beröppen a messze jövőbe S ihlett ajka zengi jósoló igéjét. Vezér s hadverő nép vágyva körülállja S a titkos jövendő rejtelmeit várja. Berky Zoltán BélaSíri csönd lesz ... és szól : » Időtlen időkig A magyar lesz úrrá e sok népű földön, . . . A te méned robban győztesen csatára, . . . A'^te harsonád zeng diadalt a völgyön, . . . A sik néked adja aranyszín kalászát, Dúvadát az erdő, . . . kincsét a hegy keble, . . . Ezer ellened lesz, . . . jobbjaid elhullnak Vért vetsz, ... s diadalmat aratsz majd helyette. Akik méltók hozzád, . . . barátként szeretnek, Védőt a tiprottak tebenned keresnek. Hired, . . . dicsőséged, . . . messze földre terjed . . Lovagiasságod példaszóvá lészen. Ne higyj hízelgőnek, csak magadban bízzál, Ez is segít keresztül az ezernyi vészen . . . Árpád ! . . . ne feledd, hogy nem tied az ország, Te vagy az országé. ... És mig első gondod Néped boldogsága lesz ... és te hűséges nép