Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri Milleniumi naptára az 1896-os évre. Győr, 1895.

Nehéz, forró könyekre fakad a bűnbánó, melyek mint olvadó érez csörgedeztek le márványsima arczárói, szelídséget kölcsözve Báthory Erzsébet félelmes vonásainak. (Az „Emberbarátéból.) lázas hajsza régen megalázott 8 kondor felhőbe vonta arezomat ; Tudóin^ mit ér a földön tninden ábránd, Oh sejtek már az életből sokat ! Lehulltam én is a parányi földre, &ol diadalt ül, mindent elsöpörve âz, a rnitôl forrongni kezd a vér : 2? kenyér, a ketjyers$ koldus, mikor egy falatra éhes, ßem érzi jobban súlyos nyomorát, Jktint aki egy-egy eszmét rejt magába És mégis, trfégis nyomorog tovább, fiiért a trjikor a küzdelembe fogna, Tova riasztja milljó földi gondra És az a szó, mely sírunkig kisér ; â kenyér, a kenyér. Ha százszor kezdeti} elölről a harezot És alkotásra érzek uf erőt; Ha tépelődve, önmagamat kínzom. J\4ig büszkén járok a világ előtt : Leroskadok a czélhoz közel érve, És visszadob a világtalap éjbe, Èogy sohse küzdjek balgán másokér : sÊ kenyér, a kenyér bedőlt viskók kiéhezett lakói, ßem egyedül ti vagytok koldusok; fílert a mire oly mohón vágyakodtok, abból nekünk nagyon is sok jutott. Egy-egy falat elég a koldusoknak, ffe a mi vágyunk sofyase nyugodhat : Es egy az eszme és csak egy a czél : kenyér, a kenyér ! Makay Emil