Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri Milleniumi naptára az 1896-os évre. Győr, 1895.

korában — bátran nekivágott az Oczeánnak s megnézte az éjszaki államok egy részét. Ez kicsiny ut volt neki, mert tanulsága volt belől;; de mulatságból a legkisebb kir indulást is sokalja. Semmi érzelgés nincs benne. Testi és lelki ereje csupa aczél. Szigorú magához és szigorú az emberekhez. E mellett mégis rendkívüli jótékonyczélu áldozatokra képes, mert meggyőződése, hogy a gazdagság és a szerencse erre kötelez. Az árva- és nyomorék gyermekekkel szemben a szive is egészen fölenged. Tekintélyes polgári vagyon volna együtt, a mit csak az árváknak, meg a siketnémáknak adott. Tudja és áldja is az ő nevét minden gyermek a váczi siketnéma intézetben. És tekintélyes polgári vagyon volna az is együtt, a mit évek során Győrváros és megye humánus czéljaira áldozott. A szereplési viszketeg oly kevéssé bántja, hogy szinte elrejtőzik minden nyilvánosság elől. A társadalmi, irodalmi s egyéb közmozgalmaknak csupán tetteket kivánó részét mégis szívesen vállaljaKISTELEKI LÉVAY HENRIK. Különösen ott van áldozatkészségével és tetterejével minden olyan mozgalomban, mely nagy történelmi jelentőségű közelmultunk emlékeinek kegyeletes megörökítését czélozza, Petőfi szobrának költségeit nagyobb részben ö gyűjtötte össze és ő kezelte ugy, hogy abból még felesleg összeg is maradt. Ebből a feleslegből, — melyet ő megtoldott —• most az ö indítványára Klapka Györgynek emelnek síremléket. O a szabadságharcz aradi emlékmúzeumának bőkezű védnöke. A negyvennyolezas honvédek — kiknek bajtársuk volt — tudják, hogy bár hangosan soha sem szerepelt, többet köszönhettek neki, mint sok nagyot kiáltó hírességnek. A budai honvédszobor megalkotásának szintén „pars magna fuit". Alapitványai közül felemlítjük itt azt a tizezer koronajáradékot, melyet a honvédelmi miniszternél a honvédtisztek leányárvái nevelési segélyalapjának gyarapítására jelentett be, mely hazafias és emberbaráti alapitványnyal Andrássy Gyula gróf emléke iránt érzett kegyeletét fejezte ki. Főrendi buzgó loyalitása mellett őszinte lelkesedéssel csüng azon az 1848-iki nagy időkön, melyek megnyitották Magyarországon a pályát a munka uj embereinek, köztük neki magának is.