Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri Milleniumi naptára az 1896-os évre. Győr, 1895.
Mindent összevetve világos, hogy éppen nem tartozik a pénzemberek ismeretes internaczionális typusához. 0 eredeti egyéniség. Ha azonban iskolát csinálna s volnának követői és utánzói, megteremtője lenne s prototypusa maradna a magyar nemzeti financier-typusnak. Kisteleki Lévay Henrik tollából 1895. április hó végén megjelent „Néhány szó mezőgazdasági bajaink orvoslásáról 11 czimü müvet a Győri Hirlap következőképen méltatja : Ily czim alatt jelent meg egy 24 oldalra teijedő füzet Lévay Henrik főrendiházi tag tollából. Az utóbbi időben annyit irtak össze hivatottak és kevésbbé hivatottak mezőgazdasági bajaink okairól, agrár-politikáról, agrár-szoczializmusról s az ezzel összefüggő kérdésekről, hogy a sok elméleti vitatkozás után végre jól esik gyakorlati oldalról megvilágítva iátni a kérdést s útmutatást nyerni arra, hogy a baj miként orvosolható P E röpirat szerzője, mint praktikus ember, nem foglalkozik az ügy elméleti fejtegetésével, hanem konstatálván a mezőgazdasági válság tényleges létezését, reámutat a gyakorlati megoldás módjára s oly intézmény létesítését tartja czélravezetőnek, mely a hazai viszonyoknak, a magyar mezőgazdasági elemek sajátos jellemének és az egész magyar közfelfogásnak megfelelve, a válság káros következményeinek elhárítására alkalmas. Nem oly intézmény lebeg tehát a szerző szemei előtt, mely spekuláczióval összekötött bankalapításnak köszöni létesítését, s melyben főleg üzleti érdekmozzanatok domborodnak ki, hanem oly hitelintézetet tart szükségesnek, mely elsősorbau gondja alá veszi azokat az földbirtokosokat, a kik a mai földhitel viszonyok között a tönkre menésnek vannak kitéve s mely ügyvédje, pénztárnoka és tanácsadója lesz a földje hitelképességét kimerített földbirtokosnak anélkül, hogy az intézetet üzéri spekuláczió, vagy nagy osztalékra számító anyagi érdek vezérelné. A magyar mezőgazdasági bajok két legnagyobbikát ugyanis a szerző abban látja, hogy a földbirtokosok tökéletlen hitelviszonyai folytán gyakori a földbirtokos-pusztulás, s hogy kisbirtokok szerzése végtelen nehézséggel jár. E bajok tehát akként orvosolhatók, ha a létesítendő hitelintézet összes czélja és egész működése kirárólag arra irányul, hogy egyrészt a terheik alatt roskadozó földbirtokosoktól az anyagi erejüket maghaladó birtoktesteket átvegye, másrészt az átvett birtoktesteket kisbirtokokká parczellázva, azonnal tovább adja. A föld hitelképessége ugyanis nálunk általában az egész földbirtok értékének feléig terjed. Ha az ki van merítve s a gazdasági érdek mégis megköveteli, hogy ujabb hitelt vegyen igénybe, a földbirtokos már csak személyi hitel révén juthat terhes kölcsönökhöz. Ámde a régi kamatteher s az uj zavaros pénzmüveletek, egy két év silány termésével párosulva alkalmasak tönkretevésére. Ha azonban van oly hitelintézet, mely a jelzálogteher összegének megfelelő birtokrész megvásárlását tartja feladatának, a földbirtokos földhitelének teljes kim.ritése után is ura marad földbirtoka tehermentes feleértékónek. Ezzel azonban csak az egyik baj nyerne orvoslást, miért is az alakítandó hitelintézet másik feladatát az képezné, hogy az ekként megvásárolt birtokterületeket kis parczellákban azonnal továbbadja, nehogy nagyobb birtoktesteket tartson lekötve. És e tekintetben a hitelintézet bizton számithatna földet vásárló klientelára, mert a földmivelő osztály alsóbb rétegeiben meg van a földbirtok szerzésére irányuló vágy s vagyoni képesség, de kisabb birtoktestek hiányában ezután hiába sóvárognak. Ekként az agrár szoczialismus legerősebb éltető gyökere lenne kiirtva, mert a tulajdon szentsége ellen izgató frázisok siket fülekre találnának, másrészt megadatnék a lehetőség, arra, hogy a mezőgazdasági proletariátus kisbirtokosokká alakulhasson. Rövid vonásokban ismerteti ezután szerző az alakítandó hitelintézet alapításának módját s azt minden állami szubvenczió, üzéri spekuláczió és idegen tőke igénybevétele nélkül véli létesithetőnek. Az államtól csak annyit kivan, hogy a
