Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri Milleniumi naptára az 1896-os évre. Győr, 1895.

munkásság szellemét viszi s azt a szilárd elhatározást, hogy tekintélyes állásában középiskoláink ügyét tőle telhetőleg támogatni, emjlni fogja. Ezután is minden izében középiskolai tanférfiu fog maradni s a prímással egyetemben igaz, hű barátunk leszen ügyeink védelmében. —

s —n. Kisteleki Lévay Henrik. — A „HÉT".ből. — Temérdek emberen végigsurranhat a megfigyelő szem, mígnem egy olyanra talál, a kinél megállni érdemes. Temérdek ember össze-vissza hasonlít egymáshoz, de van itt-ott egy-egy ember, a ki nem hasonlít senkihez, csak önmagához. Az ilyenre azt mondjuk, hogy egyéniség. Az egyéniség kezdője, megteremtője, vagy legalább mintája lehet egy uj typusnak. Igy idők multán egyéni vonásai általanosakká válhatnak. Ekkor aztán igazsággá lesz az a parodoxon, hogy vannak, r kik hasonlítanak hozzá, de ö nem hasonlít senkihez. Ilyen erŐ3 egyéniség Lévay Henrik, a híres biztosítási szakférfiú és főrendiházi tag. A magyar anyagi vállalatok közt a legimpozánsabb egyikét ő alapitotta és vezeti immár majdnem negyven esztendeje. Soha még ember — lett légyen bármilyen genialis pénzkaparitás — olyan módon biztosítási vállalatot nem alapított és nem vezetett, mint Lévay. Teljesen Lévay eredeti gondolata volt az, hogy egy elnyomott nemzetnek visszaszorítva feszengő energiáját egy közgazdasági alapvető munkára vezesse. És teljesen Lévay eredeti, egyéni bátorsága kellett hozzá, hogy egy biztosító intézet üzleti cs hivatali dolgainak vitele rábizassék egy sereg magyar katona emberre, kiknek kezéből az elnyomó kivette a fegyvert. Ma már erre az alapításra és üzletvitelre ugy tekintünk, mint az abszolút korszak egyik magyar nemzeti legendájára. Legendás dolog is az, mikor egy közkereseti részvénytársaság alapítására nem „gründerek'', hanem a szabadsága után epedő nemzet vezérei gyűlnek össze, élükön — Deák Ferenczczel. És legendás dolog az, mikor egy üzleti bureauban számokkal, perczentekkel, „javára" és „terhére" szólamokkal viaskodnak merész tekintetű öreg honvédek, s kik annakelőtte Jelasicscsal, Vindischgrätzczel és Paskievicscsel viaskodtak. Ennek a legendának a költője Lévay Henrik. Ha megírja vala ezt, nem volna az invenció olyannyira ritka, egyéni, meglepő. De mert a valóságban megcsinálta s még hozzá oiy fényes sikerrel, lehetetlen el nem ismerni Lévay invencziójának páratlan eredeti voltát s ftlkotó képességének egyéni erejét. S ai az eredeti egyéni erö, mely megnyilatkozott Lévay eme chef d'oeuvrejében,^azóta is jellemzi az ö egész életét. Örökké tenni, szakadatlanul alkotni, folyvást dolgozni, de soha sem ugy, mint más, soha sem ismert rendszerek, vagy minták szerint — ebből áll Lévay egész élete. Munkája révén igen gazdag ember, de a gazdagság élvezeteire még csak nem is kíváncsi. Uri módjában is puritán, s a maga személyét annyira sem kényezteti el, mint akármelyik középsorsu ember. Mulatság, szórakozás czéljából alig tesz csak egy lépést is. Nem jár ki még az utczára sem, hacsak valami kötelesség nem hivja. Viszont azonban kötelességének tart sok olyan dolgot, a mivel más alig törődik. Igy például a főrendiház minden teljeí, vagy bizottsági ülésén megjelenik s komoly figyelmet szentel a legcsekélyebb ügynek is. Budapesten és táplányi kastétyában lakik felváltva. Budapesttől Táplányig és vissza rövid néhány órai ut. Ezenkívül Lévay nem tesz kéj utazásokat. Hanem a munka nagy uj világa: Amerika, az annyira érdekelte, hogy tavaly — 66 éves