Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri Milleniumi naptára az 1896-os évre. Győr, 1895.

Voltak már többször is itt, az igaz mindig sikertelenül, mert hát mindig volt köztük egy-két iszomfráter, akinek a tanácsára a pinczében maradtak s eredménytelenül tértek vissza, vagy Luczifer ott lepvén őket, méltó büntetéssel sújtattak. Most azonban csupa illedelmes szép gavallérok vannak kiválogatva s biznak a sikerben. Kérem ne is tessék elszörnyüködni! Mind finom gavallérok a ördög urak! Koránt sem olyanok, mint ahogy festik őket, meg ahogy mézeskalácsból kicsinálják! Oh nem! Azok a szarvak, vörös nyelv, bozontos fark, csak gyereknek való ijesztegetések. Szép daliás gavallérok, sőt mi több veszedelmes szépségek. Ne méltóztassanak megvetőleg nyilatkozni róluk, mert ne feledjék kérem, hogy az Istent nem jó káromolni, de az ördögről sem tanácsos rosszat mondani, mert nem tudjuk, hogy melyiké leszünk ! Tehát, amint mondám megparancsoltatott, hogy a fönnemlitelt czélból egy ármádia alvilági gavallér rukkoljon Győrbe. Föl is készültek fényesen s útra keltek a meghatározott bálra. Jó korán érkezvén meg, a pinczében gyülekeztek. Én Eördeögh úrtól tudtam érkezésük napját, tehát lelopakodtam a pinczébe, hogy ördögöt lássak frakkban és czilinderben ! Milyen nagy volt a meglepetésem, mikor száznál több csupa gyönyörű fiatalember sereglett oda össze. Nem akartam hinni a szemeimnek. Én is holmi kénkövet okádó, tüzes szemű, hosszú körmű, vörös nyelvű, bivalyszarvu, lólábu szörnyűséges, félelmetes barmokat vártam — s hogyan csalódtam ! Az ifjak tanakodtak; megállapították szépen a haditervet, mely szerint éjfél előtt közvetlen valamennyien tánczolni fognak, akinek csak jut tánczosnő, s mikor a tizenkettőt üti, akkor hess a levegőbe s elragadják a hölgyeket, mint a rómaiak a sabin nőket. A tánczterembe vonulni még korán volt. Mit tegyenek ? Volt ott a pinczében egész rakás szép ezüstös meg aranyos nyakú üveg, előszedték őket és inni kezdettek. ízlett a tüzes torkú legényeknek mód nélkül. Fogyott is az ital rohamosan. A beszélgetés zajosabb lett, a kedv nagyobb és nagyobb. Az üvegek ürültek egymásután. A szemekben kigyúlt a pokoli tüz, mely igazán veszedelmes lehetett a hölgyekre nézve, engem azonban nem szédített el ott a potrohos hordó árnyékában. Egynek sem jutott eszébe a bál, a táncz a hódítás. Mulattak ők maguk is. Egyszer csak a levegőben megsurran valami ; körülnézek hát látom ám, hogy apró szárnyas manócskák röpködnek ki meg be a pinczelyukon. Hírnökök voltak a pokolból. Nem sok idö telt el, mikor a pinczeajtó nagy robajjal nyilt meg s azon Luczifer jött le villámló szemekkel. — Éjfél rég elmúlt — dörgé — s ti itt?! s a pokolban még egy fehérnép sem ? ! A légió meghökkent s állt, mint a regruta a mérték alatt. Luczifer körülhordja tekintetét s látja azonnal, hogy mi történt. Valami eszébe juthatott, mert alig észrevehető mosoly jelent meg ajkán. Büntetésiek elveenditek hanyagságtok és parancsom megszegése miatt ! Ezzel füttyentett egyet és különféle manócskák, kisebb nagyobb ördögök jelentek meg parancsára. Egy részük rögtön elröppent s gyorsan vissza is tért dugaszoló készülékekkel, parafával, sodronynyal és ezüstpapirossal. Megkezdődött a büntetés. A kiürített üvegekbe egyenként parancsolta bele Luczifer a kiküldölt és kölelességmulasztó gavallér ördögöket, kiknek kötelességükké tétetett összetöpörödni a kiürített üvegben. Gyors kollegái kezek bedugaszolták, sodronynyal