Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri Milleniumi naptára az 1896-os évre. Győr, 1895.

Az idő szinie mozdulatlan Vagy meg is dermed tt 1 alán ; Nem vet hullámot az örök lét, Most csendes alvó oczeán! icLő - - , Csak szél se leng, néma minden Az egész világ szendereg — Az avó bimbó ki nem pattan Sziv most szerelmes nem lehet! Az idő dermedt mozdulatlan Most nem történhet semmi sem, Óh! Másként az miként lehetne Hogy nem üzensz szép kedvesem ! Varsányi Gyula. X Hl O 2ST -átírta: Makayné Nagy Erzsike. Ugy megszokta már az ember azt a csinos fiatal párt együtt, hogy igazán, szinte lehetetlenség volt őket egymás nélkül még csak képzelni is. Tánozteremben, sétatéren, társaságban mindig-mindig csak együtt . . . Irigyelte is azt a szerencsés Romeot nem egy, se két ábrándos seladon, mert hát K. Ilona bájos kis „madi" volt . . . De hát hogy is ne?! Tündér Ilona mellől jött egyenesen s Endre szemében az ő képmása voit, egészen az övé . . . Szép türidérországból szellő szárnyán, pillangófogaton szállt le s hogy miért jött ... ? Miért? Hát, hogy a tönkre silányult érzékeny sziveken s ialaposan megzavart fejeken szivböl kaczagjon, kedvére mulasson 1 . . . Uja ! az bizony meglehet. Ott a mesés tündérországban unalmas is lehet az élet szörnyű mód, mert hisz elvitázhatatlan aranyigazság, hogy a szép, jó is elveszti értékét, ha nem küz-