Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri Milleniumi naptára az 1896-os évre. Győr, 1895.

a 13 —14 milliónyi „nép"-tötneg, amelynek félrevezetésén többen dolgoznak, mint ahányan javát akarják, amelyet csábos Ígéretekkel, teljesíthetetlen vágyak felébresztésével, bajainak feltárásával és újításával elégedetlenekké tesznek, ha ezt tudatlanságában meghagyják, nagy számánál fogva ellensúlyozza azoknak munkáját és egységessé és magyar nemzetévé nem lesz az állam soha ! (Helyes, ugy van !) Az alföldi munkásmozgalomnak az international eszméknek a nép között való terjesztése, a mindig sűrűbben és már egészen rendszeressé váló felföldi és székely kivándorlás ijjesztö módon figyelmeztethetnek minden gondolkozó hazafit, hogy az édes anyai földhöz való ragaszkodás már nemcsak azok között lazul, akik nagy jövedelmeiket külföldön költik el s „haza" csak szétnézni jönnek, vagy azoknál, akik itthon meggazdagodva, könnyű szívvel hagyják itt e hazát s élnek ott, ahol több kényelmet találnak, hanem a népnél is, moly eddig legszivósabban ragaszkodott ahhoz, s köztük is terjed azon elv, hogy ott a haza, ahol a megélhetés könnyebb. (Ugy van.) Jaj e maroknyi népnek, melynek vesztére annyian törnek, ha ezen sürgősen nem segítenek ! Hazám néptanítói ! Tegyétek meg ti e téren is kötelességteket ! A ti hazaszeretetetek tárgya gyújtsa fel a gyermek szivében is a hazaszeretet fáklyáját; neveljétek szivébe, lelkébe azt, hogy hűségesen ragaszkodjék ahhoz a könynyel annyiszor megáztatotf és vérrel oly sokszor megszentelt röghöz, ahol szeretteinek csontjai porladnak s melynek neve: édes magyar haza! (Éljen.) Csirájában fojtsátok el a dudvát, melynek magvát lelketlen emberek orozva hintenek a gyermekek, népnek szivébe. Hisz akit ti szeretettel sok éven át vezettetek, neveltetek az iskolában, hogy ne hallgatna rátok felnőtt korában is az olvasókörökben, s egyéb találkozási helyeken. Talán csak jobban, hisz nektek, akik mindig köztük vagytok, akiben mindenkor atyai tanácsadójukat látták, mint ismeretlen csavargóknak, akik a konkoly magvát hinteni jöttek közéjük; kimutathatjátok előttük, hogy ezek a veszélyt előidézik mindig, de elhárítani soha nem tudják. Tegyük ezt mindnyájan, mert Samassa szerint: „A hazának joga van elménkre, lelkünkre, munkásságunkra ; joga, hogy magának mindenünket zálogul lekösse." De mást is tegyünk, a mai társadalmat más irányban is át kell alakitanunk, a mi ügyünknek is meg kell nyernünk. Minél többen tesszük magunkat hasznossá, minél tágalTb körben térjed azon felfogás, hogy a néptanitók a társadalomnak fontos tényezői, az állami gépezetnek nélkülözhetetlen kerekei, ha közhitté válik az, hogy nélkülük a nagy czélt : „a magyar nemzeti állam" megalakítását elérni lehetetlen, annál közelebb lesz azon idő, amidőn komoly igazságnak veszik Diesterwegnek ezen szavait : „Ha a tanítók állását emelitek, emelitek vele a nemzetet; ha lealázzátok, lealázzátok általa az ifjú nemzedéket, lealázzátok magát a nemzetet." És most azon kívánsággal nyitom meg a közgyűlést, hogy ugy ezen, mint minden egyéb munkákban nemes ambitió, igazi férfias akaraterő és lángoló lelkesedés legyen vezetőnk. /'Zúgó taps és éljenzés.) Az egyesületnek mult évben megválasztott tiszteleti tagja, T^enner Emil föreálisk. igazgató 6 drb cs, és kir. aranyat adományozott az egyletnek olyformán, hogy az ketté osztatván, 3 — 3 arany 1—1 pályamunka díjazására fordittassék.