Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak naptára az 1894-es évre. Győr, 1893.

Tokaj Champagne-nyal szűri levét össze, Paris ós Pest egy levegőt lehel ! »Aliens cnfans /« harsogja lelkesülten Piros Zászlók alatt a Szajna-part, S öreg Dunának partján ezrek ajka Visszhangozza rá a » Talpra Magyar /i-t Magyar ifjúság ! nézd, oh nézd e képet, Ott ir Petőfi, ott szól nagy Kossuth ! Egy iró fogva van : fel börtönéiicz, Nézd. elevenen hullámzik az ut. Pattan a zár, recscsen a börtönajtó, Elpusztul aki s ami ellenál. Szabad a sajtó, szabad a katonája, Szabad az ország, éljen a király ! Nézzétek ! ékes honleányok ottan Zászlókat készitgetnek fürge kézzel, Magok adják át ifjaik kezébe, S minden ifjút a szerelem vezérel. Nemzetiszin kokárdát tüz szivére Szerelmesének a szép hajadon, Eljegyzi azzal a magyar hazának, Elveszti ő, de megnyeri a hon. Kossuth! Petőfi! Fényes csillagok! Magyar hazának büszkeségei ! Amaz idegen égen rejtezik, Emez letűnt, el kelle veszteni. Csak egyszer hallanók még nagy szavok, Simeonként lennénk mi boldogok ! Milyen szó volt az ! amott nyugaton Rezgésitől egy trón mozogni kezdett ; Itt keleten kokárdát tűzött fel Szabadságért fegyvert fogott a nemzet ; S e nemzet itt e négy folyós hazában, Kárpátok alján, Adria felett — A szabadságért küzdőknek sorában Kiérdemelte az első helyet ! A márcsiusnak volt idusa épen, Oh, él e nap a magyarnak szivében. Szávay Gyula.