Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak naptára az 1894-es évre. Győr, 1893.
nk nem érkezett járvány alatt ki fejit munkásságát interpretálta a várónk tiszti főorvosának. — Peiffer Füp dr. beszédje maradt a piész dö szisztáncznak. Nem mondott dikciól. s ő szava a dal ! Rágyújtott az »Az«-ra, majd az : » Igyunk barátim !«-ra. szép kedélyes estnek az éj késő akában volt vége. Márczius 15. Márczius idusát hagyományos szo- j issal ülte meg Győr szab. kir. városa; ! ; ünnepségeknek legmegkapóbb moznata volt az újvárosi »Fó-utczá«-nak i Kossuth Lajos-utesá-'-vs, való felava- \ sa. A városi közönség nagy részének j >raja-nagyja, az örök emlékezetű nap- | ik emlékére kokárdásan járt-kelt ün;pi hangulatban. Nemzeti szinü triilórok ereszkedtek alá a házak erceiről a belvárosban és a többi vá- ! jsrészekben ; a boltok kirakataiban Dssuth arczképét övezte a nemzeti ;inü szalagok erdeje. Az Újváros nagy ezája festői látványt nyújtott, Az rang. konventépületen, az izr. temom-épületen. számos magánházon untén ott lengtek büszkén a tavaszi ip aranyos sugarában nemzeti szinü ibogóink. A Kossulh-utcza torkolata rkállott a nagy számmal megjelent izaíias közönségtől, soraikban : Eger- ! iry, Veöreös, Stumpf, Tauber, Mènes, risztinkovich, Szávay és Cziegler képselőkkel. Kevéssel 2 óra után az ujírosiak vonultak fel. A zászlók előtt J encs és Cziegler képviselők, a 48 as ! eső honvédeknek bajtársai vonultak j :1, kezűkben kegyeletük zálogával : a 3—49-es honvédek cserkoszorujával, íjta nemzeti szinü szalaggal, hátul a iiizsikusok jöttek. Ugyanekkor érkezdí meg a városi hatóság képviseletégn Szőts Árpád, Hidy Ernő tanácso)k és Odor István városi főmérnök, lindhárman diszmagyarban. A czigáyok reázenditettek a Szózatra, s mini* a közönség sürü sora is belefogott szivhez szóló, örökké élő dalba, csakamar az utolsó akkord zöngött fel. zőts A ipád városi tanácsos lépett <kor a közönség elé s a következő rövid, de minden szavában jellemző, szép beszéddel nyitotta meg az ünnepet ' »Tiszfelt közönség! Nemcsak kegyelet, hanem egyúttal üdvös dolog is, hogy nemcsak érezbe öntjük nagyjaink képét, hanem róluk utczákat és tereket is nevezünk el, hogy igy lépten-nyomon eszünkbe jussanak nemcsak ők maguk, hanem az elvek is, melyeket vallottak s a munka, melyet a hon üdvére végeztek. Ezen eszme vezérelte Győr szab. kir. városának közönségét, midőn egyértehnüleg elhatározta, hogy az újvárosi Fő-utcza jövőben hazánk egyik legnagyobb fiáról, Kossuth Lajosról neveztessék. Hogy mit lett Kossuth Lajos hazájáért, azt nein szükség részletesen fejtegetnem, tudja azt minden magyar ember igen jól : csak azt kívánom mégis e mai napon, 1848. márczius 15 ik évfordulóján felemlíteni, hogy Ő volt az, akinek a népképviseleti alkotmányt és az általános emberi jogok diadalát első sorban köszönhetjük. Boldognak érezzük magunkat, hogy nekünk jutott a megtisztelő szerencse, a közgyűlés határozatát végrehajtani és kijelenteni, hogy ez utcza e perctől kezdve » Kossuth Lajos-utcza« nevét viseli.« (Zajos éljenzés.) Ezután felszólította Odor István főmérnököt a tábla fölszegezésére. Riadó éljen zúgott fel a tömött sorokból, mely csak nőttön nőtt, mikor Hidy Ernő lépett az emelvényre s a » Kossuth Lajos-utcza« táblájára illesztette az alkalomhoz mért jelmondat kíséretében a cserkoszorut. —• Menés Ignácz városi képviselő köszönte meg a városi hatóság hazafias buzgalmát a közvetetlen szó melegségével. A czigányok rázendítettek a » Kossuth Lajos azt izente« czimü dalra, mire a közönség a hazafias ünnep hatása keltette emelkedett hangulatban a legszebb rendben oszlott s zét az ünnep színhelyéről. Este a »Arany bárányában és a város több vendéglőjében ülte meg városunk hazafias polgársága márczius hó 15-ikét, melynek emléke,
