Győri Szemle, 15. évfolyam, 1944.

Mentes Mihály: Utolsó őszi séta

Uíolsó os&ï séío Duna pariján bolyongok. . . Ájult nyírfák, füzek Haldoklásán borongok. S barnulom a vizei: Hogyan szaladt tavasszal í Mily szúk volt a meder 1 Ijeszti most vad arccal Egy részeg siheder, A tél, aki mogorván Ködbe burkolva les: Vörös folt ég az orrán, Szörnyű Qaja deres. Olyan ijjedí a tájék. Hangtalan úszik a Folyón, mint fázó árnyék Pár vénülő liba. Füvet íjarap még párszor NéQány sovány teQén. Ujját fújja a pásztor És sapka ül fején. Vörös arcára Quzza Takaróját a nap . . . Megfordulok búcsúzva: „Jó éjtl Szép álmokat í" Mêmes MiOàîy

Next

/
Thumbnails
Contents