Győri Szemle, 15. évfolyam, 1944.
Pfannl Jenő: Kézirajzi tervek Győr váráról
Korábbi dolgozatomban 1 ) foglalkoztam a győri várat ábrázoló képekkel és alaprajzokkal, melyek valamely sokszorosító eljárás (metszet, karc, kőnyomat stb.) felhasználásával készültek. Ezek a sokszorosított látképek és csataképek a nagy közönségnek, tehát laikusoknak voltak szánva, s mint krónikák, kozmográfiák mellékletei, a szöveg magyarázására szolgáltak. Ezek a munkák főleg a XVI. és XVII. században a mai értelemben vett újságokat pótolták, s ritkábban önálló röpiratok részei is voltak. Ezzel topográfiai értékük is adva volt; céljuk a leírt események előadását alátámasztani s a szövegben közölteknek magyarázatot adni. A vár mindig bizonyos fokban hadititok volt. Az államnak sohasem volt érdeke erődítményeiről oly fontos katonai adatokat nyilvánosságra hozni, miből az ellenség esetleg hasznot húzhatott volna. A sokszorosított eljárással nyilvánosságra hozott képek és alaprajzok pontos, részletes adatokat ezért nem is tartalmaztak. Készítőik rajzolók, vagy metsző művészek, nem pedig katonai szakemberek, mérnökök vagy építészek vol'tak. Éppen ellenkezőleg áll a dolog a kézirajzoknál. Valamely várról készült tervnek mindig volt bizonyos hivatalos célja. Katonai közegek felterjesztéseinek, jelentéseinek, vagy javaslatainak voltak mellékletei, mikor is okvetlenül megkívánt követelmény a pontosság, a szakszerűség és a léptékben való tartás. Ugyanez vonatkozik a szakkönyvekben megjelent ábrákra is. Nem ritkán egy ilyen kézirajzi terv a legfőbb parancsnokságnak, sőt magának az uralkodónak föliterjesztett okmánytartozék volt. Ezért tehát a kézirajzi alaprajzok, vagy látképek topográfiailag mindig megbízhatók, s így az utókor számára különösen értékesek. Készítőik mindig szakemberek, hadimérnökök, építészek, vagy oly művészek, kik hivatalos használatra készítették terveiket. Ebben rejlik az ilyen rajzok igazi értéke. Legtöbbször csak egy példányban készültek. A hozzájukvaló szöveg legtöbbször már nincs meg, a kéziratok elkallódtak. A levéltárak rendszerint az idők folyamán felgyülemlett anyagukat kiselejtezték, de a szép, esetleg színes, tervrajzoknak megkegyelmeztek. Ezzel megmenekültek a meg') Pfannl Jenő: Régi ábrák és képek Győr váráról (1930),
