Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.

TANULMÁNYOK - Dr. Sándor István: Harsányi Lajos fantáziája

szavak a mondanivalót kikerekítő záróakkord felé. Nincs jellemzőbb, mint hogy éppen a részletező impresszionistaszimultánista szabású költemények szerzője annyi vonzalommal keresi a legszigorúbb szerkezeti tagolást, leggazdaságosabb anyagelosztást követelő formákat: szonetteket, éles, hatásos csattanót feltételező, hármas tagozódású point-verseket ír s (a lírában meglepő tervszerűséggel), olyan nagyarányú verskompozíciókat épít fel, mint a „Hagia Sophia" vagy a „De profundis". Szerkesztő biztonságában, képzeletének versalakító határozottságában a kortárs-költők közül csak kevesen vehetik fel vele a versenyt. E kristályos tisztaságra törő szerkesztőelv Petőfi, Arany, Gyulai magyar klasszicizmusának eleven öröksége képzeletében s nagyban hozzájárul ahhoz, hogy napjaink írói annyi nyomatékkal emlegethetik költészetének gyökeres magyarságát. Mégis úgy érezzük, egyénibb és művészibb oldaláról mutatkozik a költő, valahányszor a vers modern hangszerelése a klasszicisztikus mértéktartás zavartalan érvényesítését kizárja. Éppen legzsúfoltabb, legkitöltöttebb keretű versei mutatják meg ugyanis, mint birkózik meg tervező fantáziája a bonyolultságból következő nehézségekkel. E versek a legvégső strófák, sorok, sőt szavak felé fokozatosan megsúlyosodó tartalmukkal, egyre tisztábban kialakuló alapgondolatukkal, szuggesztívebben feltörő vershangulatokkal világosan szemléltetik az egész ügyére vigyázó művészi fantázia munkáját. Ahogy az őszi szántás dunántúli tájképéről az öregedés problémái felé terelődik figyelmünk, hogy a meghatott emlékezés fonalán befejezésül ismét a vers elején felizzó tájképhez s az őszi szántás motívumához térjünk, — e tervező képzelet remeklése. Könnyű volna erre hasonló példák gazdag sorát tanulságul hívnunk. Egyfelől a részletábrázolás szemléltető és hangulatszuggeráló gazdagsága, másfelől az egész mű plasztikájának gondos szemmeltartása, amott a teremtő fantázia szabad szárnyalásával, itt önként vállalva a művészet örök törvényeinek kötöttségeit — az első kettősség Harsányi képzeletének munkájában. Hasonló dialektikával találja meg sajátos egyensúlyi helyzetét költőnk művészetében a realizmus és miszticizmus egymásnak feszülő két világa is. Harsányi képzelete egyfelől mélyen bennegyökerezik a valóság talajában. E realizmus forrásáról táj- és életképei is sokat elárulnak: a néppel, természettel együttélő költő szeme fogja át bennük szép egységben a magyar falu tipikus jelenségeit, a friss földközelségben megedzett megfigyelőkészség ragadja meg sorra az életteljes benyomásokat. A „Ruralia Hungarica" a népi elvre építő új magyar lira egyik legfontossabb fejlődési állomása. Jellemzőbb azonban a költő [képzeletére, hogy verseiben elsősorban nem a szemléltetés, hanem a hangulatszuggesztió igénye jelentkezik: tapasztalatain, érzékelésein túl annak a sajátos hangulati légkörnek megsejte-